Írtam hajdan én, a lóhoz, lóversenyzéshez tök amatőr (má’ mé’ ne írhattam vóna? Országot lehet „vezetni” dilettánsoknak?) pár szösszenetet Overdose ürügyén. Néhány részlet:
2009. november 8. „Már megint elpechelték”. Vagy: „ Már megint előre ittak a medve bőrére”. „Fejükbe szállt a dicsőség”. Vagy: „Elkapatták őket”.
Szávay Ágnes bekerült a 100 legjobb teniszezőnő közé – „Meg sem áll a wimbledoni döntőig!”
Talmácsi Gábor megnyerte a legkisebb motorok vb-jét – „Itt az új, a magyar Valentino Rossi!”
(…)
Overdose − „A magyar csoda, a legjobb a világon, nincs ellenfele, évekig minden verseny tuti győztese!” „E ló a nemzet büszkesége!” (OV).
Úgy tűnik, a kezdetben sikeres magyar ügyek többsége később befuccsol. A fenti, sportbeli példák kiterjeszthetők (ahogy mondani szokás) az élet majd’ minden területére.
A bukások magyarázatára, megelőzésére van egy korszakos ideám. Nem akarnék nemzetkarakterologizálni (bár mér’ ne? Akinek nem tetszik, bekaphatja), de olybá tűnik, hogy a nagy sikerek utáni hatalmas bukások oka a túl korai mennybemenesztés.
Javaslatom: visszavenni! Két-három tárgyilagos mondat itt-ott, azután legközelebb csak akkor dumálni, dicsőségtől bekattanni, örömtüzeket gyújtani, majd azoknál politikai pecsenyét sütögetni, ha:
− Szávay megnyerte Wimbledont
− Talmácsi világbajnok a MotoGp-ben
− Overdose-nak jut egy igazi patkolókovács.
Addig: kuss!
http://www.andai.hu/tartalom/archivum/ezt-kapd-be-ezt-kapd-ki/1804-elpecheles.html
(Azóta tudjuk: Szávay sehol, Talmácsy sehol, Overdose pedig…) Tessenek tovább olvasni!)
***
2010. március 15. Olvasom: „Immáron a hazai gazdasági elit öt meghatározó cége százmilliókkal támogatja Overdose versenyeztetését. Járai Zsigmond szerint a csodaló a »magyar gazdasági felemelkedés egyfajta szimbóluma« is lesz.”
Immáron.
A gazdaság elit rámozdult valami nemesre – ez jó. Ha többször tenné – jobb lenne. Ha semmi közvetlen, forintban azonnal mérhetőbe (pl. színház, film, irodalom, egyáltalán: művészetek, kultúra, ld. még: mecenatura) is invesztálna – az lenne a legjobb.
Ha tenné mindezt ostoba lózungok nélkül – az lenne a legeslegjobb.
Járai már tudja: minden szövegébe be kell raknia a „magyar”, és a „felemelkedés” szavakat. Így nem egy józanul mérlegelő, hanem a politika szelétől megcsapott, hatalomra vágyó, miniszteri posztban reménykedő, főnökei elvárásainak megfelelni kívánó üzletember fogalmaz – ld. a korábbiakban: „E ló a nemzet büszkesége!” (OV).
Járai mondata nem csupán bombasztikus, hanem ostoba is. Nem kicsit. Nagyon.
Immáron.
Mert mi van, ha (isten ne adja − és ezt halál komolyan gondolom-írom-mondom) Overdose holnap lesántul. Időlegesen (erre már volt példa) vagy végleg. Megtörténhet: ez már egy ilyen sport.
Ha kisebb a gond, visszavonul a versenyzéstől (erre is volt példa): tenyésztésbe fogják – meglehet, még sok öröme lesz.
Ha nagyobb lenne a baj, ha − gondolni is rossz rá – lábát törné: agyonlőnék, ott helyben. Nem képletesen: valódiból. Ezzel kímélik meg a szenvedésektől. Így szokás, és igazolható szokás.
No most ezek tudatában tessenek újraolvasni Járai úr szavait: „a csodaló a »magyar gazdasági felemelkedés egyfajta szimbóluma« is lesz.”
Immáron.
Esetleg tehát sánta vagy agyonlőtt lesz a magyar fölemelkedés? Kitömött múzeumi tárgy, vagy dögkútba dobott, vagy lómészárszékben kimért?
(…)
http://www.andai.hu/tartalom/archivum/ezt-kapd-be-ezt-kapd-ki/2082-agyonltt-szimbolum.html
***
2010. május 10. Eddig kétszer írtam Overdose-ról. Nem annyira magáról a lóról, mint a körötte zajló ügyekről, amelyeket hajlamos voltam szimbolikusnak tekinteni, ezért némiképp általánosítani. (…)
(…)
Visszatérve a jelenbe (tehát 2010. májusába, Agy.): Overdose esmét lesántult. Most már nincs kedvem a mennybemenesztés koraiságáról írni, vagy a nemzeti jelképek mulandóságáról élcelődni. Most már bűzlik itt nekem valami.
Nem vagyok összeesküvés-elméletek kedvelője, pláne nem kiagyalója. De és ám. Ez a ló korábban valóban megnyert jó néhány versenyt, kiemelkedő képességeket mutatott. Ázsiója és ára ennek megfelelően nőtt. Ekkor jött egy patkolókovács és hazavágta a ló lábát. Véletlen? Lehet. Tuti, hogy jó kovács volt az a kovács? No, ez már nem biztos, mert ezek után a különböző (gyógy)patkókat rendre más-és más "mester" rakta föl − széles e világon. Mind balfék volt?
És a széles e világ? Hurcolták a pacit keresztül-kasul Európán, hogy most már igazán isteni körülmények közé, az előzőknél is remekebb szakemberek kezébe kerül − pár hét, hónap után illetékesek porig gyalázták az elébb még lóparadicsomnak minősített helyet és mentek tovább, újabb csodaistállókba. Nem tudta senki előzetesen korrektül fölmérni e terepeket?
Azután hirtelen fölértékelték Overdose-t, másfél milliárdra, és megvette (»magyar gazdasági felemelkedés egyfajta szimbóluma« − ld. föntebb) egy öt tagú konzorcium. A ló mintha ettől hirtelen gyógyulásnak indult volna, érkeztek a diadalmas hírek, majd a csúcsbejelentés: a "nemzeti kincs" május 9.-én elindul egy kis, un. felhozó versenyen, azután irány Ascot. A felhozó verseny előtt pár nappal jött a már untig ösmert processzus: az állat ismét sánta, nem versenyez, visszatér Alagra, mert a német fölkészítő terep nem volt megfelelő.
Ez tulajdonképpen vicces is lehetne − immáron.
De nem az. Attól tartok: megvezettek bennünket, de nagyon.
Nem vagyok ló-, lósport szakértő. Ez a folyamat azonban szerény, amatőr véleményem szerint nem lehet teljesen véletlen, az égiek gonosz összefogása. Inkább föltételezek valami nagyon is evilági, földi, honi ármányt. E pár hónap, kb. másfél év alatt sokan sütögették pecsenyéjüket az Overdose gyújtotta tűznél − hogy egy orbitális képzavarral éljek. Nem lehetséges, hogy ők − közelről ismervén a szerencsétlen mént − kavartak-kavarnak valamit? Még az állat betegségéből is profitálnak esetleg? A másfél milliárd? A vásárlóknak bakfitty, talán még (nemes nemzeti cél támogatása!) adóból is leírható?
Overdose, félek, nem lesz csodaló. Immár kissé öreg is, beteges is. Elmegy tenyésztésbe. Ha nyert volna még egy-két nagy versenyt, többet érnének az általa nemzett pacik, de így is jól jár mindenki. Overdose-t többé nem kínozzák-baszkurálják mindenféle csudadoktorok, -kovácsok; mi több, ő, hm, cseszegethetett válogatott hölgyeket, amely foglalatosság, valljuk meg, a versenyzésnél-tréningezésnél valamivel kellemesebb tevékenység. A körötte ügyködőknek meg ezután is csurran-cseppen valami − a szó szoros értelmében.
Az izé, na, szóval: a lóspermának nyilván van, de a pénznek nincs szaga, ugyebár.
***
Mindezek után azt írja a hvg.hu:
2012. január 24. „A mesterséges futófelületen végzett zárómunkája közben Dubajban ínsérülést szenvedett Overdose, a magyar csodaló, így már csak füves pályán futhat a március 31-ig tartó Dubai World Cup Carnival versenyein.
A pannoniaoverdose.hu keddi beszámolója szerint a ló január 20-án versenyzett volna, ám 13-án megsérült, így nem indult el a Meydanban rendezett viadalon. Mikóczy Zoltán, a ló társtulajdonosa az állatorvossal együtt szeretett volna mielőbb Dubajba utazni, hogy pontos információkat kapjon Overdose sérüléséről, de az arab országba való beutazáshoz szükséges vízumot még nem kapta meg.
"Jelen pillanatban a helyzet súlyosságát még nem lehet felmérni" - mondta Mikóczy. "A bejelentéssel is azért vártunk, mert szerettünk volna mielőbb visszautazni Overdose-hoz az állatorvosával, hogy teljes bizonyosságot szerezzünk, ám Dubajba minden beutazáshoz vízum szükséges, ennek megszerzése pedig időbe telik. Már a múlt hétre is volt megvásárolt jegyünk, de a vízumot akkorra még nem kaptuk meg."
Mikóczy hozzátette, a lovat a helyi állatorvos megvizsgálta, az ultrahangos felvételt elküldte Magyarországra, de teljes bizonyossággal csak akkor tudnak nyilatkozni Overdose állapotáról, ha állandó állatorvosa is megvizsgálja. A versenyló társtulajdonosa azt mondta, a mostani sérülésnek nincs köze Overdose korábbi patairha-gyulladásához. "Ez ínsérülés, aminek semmi köze a patájához, úgy véljük, hogy maga a mesterséges futófelület sajátossága okozta" - nyilatkozta Mikóczy, s hozzátette, bízik abban, hogy a ló egy rövid pihentetés után be tud kapcsolódni a Dubai World Cup Carnival küzdelmeibe, igaz, csak a füves pályán sorra kerülő versenyeken.
(…)
http://hvg.hu/sport/20120124_overdose_inserules_dubaj
***
Ez tehát e jelen. Most már nem csupán a lósperma bűzlik. Ez az egész ügy, cakk-pakk. Overdose szimbólummá vált. Echte magyarosch metaforává.
Ebben az országban, ha ne adj’ isten, akad valaki, valami, aki-ami tehetségről árulkodik: annak annyi. Kezdetben agyonsztárolják, és talán még ez a jobbik eset: nem tudhatjuk, mennyi Szávayhoz, Talmácsyhoz, Overdoséhoz hasonló kvalitás nem került soha reflektorfénybe, egy minutáig sem. Az idő előtti fölmagasztosítás agyonvágja a sportolót − Overdose esetében környezetét IS. Azután valahogy a versenyző hirtelen visszaesik, eltűnik a „futottak még” tömegben. És ez így megy évtizedek, sőt: évszázadok óta és nem csupán a sportban. Itt, nálunk − ilyen az élet.
Dubaj megerősítette korábbi gyanakvásomat: szerény véleményem szerint (esetleges perelőim, figyelem: magányvéleményt közlök!) valami elképesztő disznóság folyik itt.
Leszarom Teszek rá, ha valaki ebből meggazdagodott, vagy „csak” tovább növelte vagyonát. Leszarom Teszek arra is, ha nem piszkos anyagiak vezettek idáig. Ám, hogy valamit valakik szándékosan − hozzá nem értésből − merő naiv jóindulatból (nem kívánt törlendő) kurvára mocskosul elbasztakbaltáztak, mégpedig már most tudható, hogy következmények nélkül − nos, az idegel. Emberek, sportot szeretők és igen: valahol, valami igazi magyar eredményt, dicsőséget s nem hazaffyas lózungokat várók százezreit verték át „valakik”. Megint.
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.