A tüntetés után azt emilezte nekem barátném: „Nézem Az Estét - és most mennék el, ha tehetném. Én nem akarok magyar lenni. Erről mit fog írni?”

Asszem semmit. 2010 áprilisa óta mantrázom, hogy  ez a mi  „népünk” ilyen: korlátolt, buta, észérveket nem ismerő, demagóg. Most majd elindul a szokott, piti számháború: „egymillióan voltunk!” kontra „pár tízezren voltak”. Hát igenis: nagyon sokan voltak. És elegen is. Elegen ahhoz, hogy minden maradjon a régiben, sőt: minden még szarabb legyen. Hiszen: − A nép velünk van!  Már előre viszolygok a mi, ellenzékiek produkálta publicisztikáktól, azok kommentárjaitól. „Vénemberek demonstrációja” - nem igaz, ld. pl. e képet. „Nem szólt semmiről” - hajaj, dehogynem!: odaát sokan vannak, sőt: többen!

Még huszonnégy óra sem telt el, de az ellenzéki portálok tele vannak olyan posztokkal, kommentekkel, amelyek az egész tegnap estét elbagatellizálnák, relativizálnák. Pletykák: „Én ugyan nem láttam, de tudom, hogy fizettek a tüntetőknek, megírta ’zújság is, vidékieknek 3000+ebéd, külföldieknek 4500+kaja”. Megáll az ész! Barátim, könyörgök! Az önáltatást, önámítást tessék sürgősen abbahagyni! Nincs károsabb önmagunk becsapásánál, az önhazugságoknál!

A szerecsenmosdatás tehát már elkezdődött. Pedig hajmosás kéne. Mert most talán végre kihúzzák a fejüket a homokból a legvadabb önámítók is. A tisztán látás érdekében ki kell mosni a maradék földet a szemükből. Sáros egy művelet lesz, de tán megéri. Annak fölismerése ugyanis, hogy ezek bizony évtizedekre bebetonozták magukat, kijózanító élmény. Józanul, tiszta szemmel talán lehet valamit csinálni.

Ellenzéki összefogás kéne, méreteiben is jelentős. Nem egymást elviselni sem képes figurákból összeállt fórum.  Nem errodált (MSZP), vagy következetlenül csapongó (LMP), vezérelvű (DK), dilettáns (Szolidaritás) pártok-mozgalmak újabb dühöngője.

Reménytelen.

Az én weboldalamat, blogbejegyzéseimet ugyanaz a párszáz ember olvassa, mint mondjuk a Facebookon megjelenőket. Hasonló szövegeket írnak rajtam kívül még kb. ezren. Összolvasóink száma lehet (merjünk nagyot álmodni) tán százezer? Kétszázezer? Mindig ugyanazok, egyívásúak, hasonló gondolkodásúak. (Nem mellesleg: sokan közülük ugyancsak vakhitűek: elég volt egyetlen szelíden korholó megjegyzést tennem az általam amúgy kedvelt Fletóra − hát, amit én kaptam a pofámba… ne tudják meg.)

Szóltam jó párszor: az EU szarik a fejünkre. Nem akarok büszkélkedni, hogy jóslatom bejött, sőt, piszkosul szomorú vagyok emiatt. De ld. pl. a minapi cirkuszt. A mi Uralkodó Izékém bizony leiskolázta az egész felkészületlen, tények helyett utcai pletykákat emlegető, pártszövegeket ismételgető gyülekezetet: – Ezzel a három, piti, elefánt valagán hangyacsípésnyi  üggyel van bajotok? Ne ríjjon már annyit a szátok, nesztek, megkapjátok, legyetek boldogok − ezzel a „magyar kérdés” az EU-ban jó darabig lekerül a napirendről.

Persze az igazi „gyarmatosítók” (copyright by békemenet) majd most jönnek. Kapunk pénzt az IMF-től, annyit, hogy abba belegebedünk. Olyan megszigorítás lesz a pénz ára, ami tán kijózanít. De véresen!

Megint lesz tüntetés. Sőt, tüntetések. Az egyik csapat a Hősök teréről indul, Izékém fotója lesz az Árpád-sávos zászló közepén, dicsőíteni a kormány eddigi intézkedéseit és újabb hazamentést követelni. A másik demonstráció a Parlament elől startol − és ők nem mi leszünk, kókadt cikkeket, kommenteket író vének: a semmit sem vesztők, az agyonnyomorítottak pártállás nélküli, csupán a szó szoros értelmében kenyeret követelő, irdatlan és irgalmat nem ismerő tömege. Kapáknál, kaszáknál immár valamivel korszerűbb fegyverekkel.

A két társulat kb. az Oktogonnál találkozik majd. Pár év múlva, a harcok végzetével,  amikor már nem lesz honnan elmenni, kedves barátném, nos akkor majd régészek, történészek átkeresztelik Grand Zero-ra.

Na tessék, mégis írtam. Kiskezicsókolom.

 
 

 

    Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!