Csak három, semmitmondó megjegyzés (a szokásos borúlátásommal − mondom már itt, előre, hogy ki-mit várhat: aki nem akarja, ne olvassa, de az utólagos reklamációt, azaz pesszimizmusom szememre vetését most tán hagyjuk, ha lehet).

1. Látva a „magyar kérdésről” folytatott EU Parlamentbéli vitát, szűm megkönnyebüle: lám-lám, kedvesim: ott is többnyire ostoba, felkészületlen, pártlózungokat szajkózó díszf…k és díszp…k ülnek. És hogyan! Úgy éljek, a honi parlament hozzájuk képest decens urak és hölgyek! Én még ennyi ifjabb-élemedettebb fazont soha-sehol nem láttam-hallottam hülyeségeket dumálni (pártállástól függetlenül!) kikönyökölt, kitömött zsebű, formátlan zakókban; kifakult blúzokban, kinyúlt kardigánokban. Egetverő ostobaságokat, pártlózungokat mantráztak egy vitában, amelynek színvonala valahol az amőbák segge alatt keresendő. A nékünk oly kedves magyar Országgyüldének semmi szégyellni valója nem lehet, európai szinten vagyunk.  +++

2. Amíg Izékém másként nem dönt, Sliccpali marad doktor és álamfő. Én szánom a ’zelnököt. Súlyosan beteg ember. Dr. House és csapata ezernyi differenciált diagnózissal sem tudná megfejteni bajait. Mármint a lelkieket, a pszichéseket, a mentálisakat. Az kb. sanszos, hogy helyesírásának hiányosságait egy időben, tehát gyerekkorban nem fölfedezett, mi több: nem is ismert kór, a diszgráfia okozza. A kis srácot halálra büntették otthon, oskolában, persze hiába: ennek a betegségnek éppen hogy nem a büntetés a gyógyítója. Később meg említeni sem merték neki, hogy baj van a kréta körül: − Na ne már! Én szóljak a ’zigazgató, a főtitkár, a ’zelnök úrnak, hogy hüje a helyesírása?! Housekhoz csatlakozhatna Freud, Jung, meg Joshi úr is, analizálandó: vajon a ’zelnök többször kifejtett alapvetése, miszerint a magyar nyelv gondozását tekinti egyik legfőbb föladatának, vajon miként-hogyan kapcsolódik, eredeztethető a gyerekkori: „magyar nyelv – elégtelen” státuszból.

Rángatja sliccét a ’zelnök. Többször végignéztem, még lassítva is azt a pár másodpercet. Fölállás, zakógombolás, slicchúzás. Oda sem figyelve. Reflexből. Automatikusan. Rögzült mozdulatsor. Vajon mióta? Mikor döntött − akkor még nyílván tudatosan − ez a pasi, hogy márpedig ő a hosszú üléseket feltételező üléseken biz’ lehúzott sliccel fog szundikálni, ne zavarja röpke álmát holmi alsóbb tájakon elszorított vérkeringés? Volt elégszer maratoni értekezleteken, hogy az idézett cselekvések szépen sorba rendeződjenek. (Megtámogatva ama régi katonatiszti fölfogással, miszerint „kardnak, fasznak baloldalon a helye” − ez esetben a kard párbajtőrrel helyettesítendő.)

Az, hogy plagizált? Esküszöm, nem érti az egészet. Mi itt a gond? Ez az ember nem tud morálról. Keresztényi morálról sem, pedig ugye hirtelen veszedelmesen hívő lett. Mindegy. Nekünk most ilyen elnök jutott.

Jut is és marad is.

+++

A mandiner.hu (is) idézi egy Oroján Sándor nevű úr blogját (http://mandiner.hu/cikk/20120119_orojan_sandor_schmitt_pal_egerben).
Tessék elolvasni, érdemes! Ilyen mély, már-már pornografikus seggbeomlást, amihez képest a távol-keleti fülnyelvelés bakfitty, én csak hajdanvolt gyerekkoromban tapasztaltam, amikor azt énekeltük, hogy:

Hadd járjon ő a rózsában bokáig, bokáig!
Éljen, éljen Rákosi pajtás sokáig, sokáig!

Vagy hogy:

Farkas Mihály rézágyúja
Fel van virágozva!

És szavaltuk:

E tavaszon nem gondolok másra
Csak egyedül Pióker Ignácra!

(Valagnyaló versekben a jelen is bővelkedik, ld. az orolunkvincent. idevágó rovatát, ám hol vannak ezek a dilettáns klapanciák ama valóban jeles költők ömlengéseitől, amelyek föllelhetők a „Magyar költők köszöntik Rákosi Mátyás elvtársat 60. születésnapján” − vagy hasonló − című kötetben.)

De vissza Oroján úrhoz.

Fiatal, többdiplomás, több nyelven beszélő értelmiséginek tippelhető a blogja alapján. No már most. Ha egy ilyen, elvileg(!!!) gondolkodó, olvasott, kultúrált, művelt ifjú "értelmiségi” ennyire agymosott, mire lehet számítani a „néptől”?  a kétharmadtól? Akiknek lószerszámot sem mond, hogy kisdoktori, disszertáció, plágium, phd?

A szónoki kérdésre juszt is felelek.

Ez az istenadta birkanép bebetonozza ezt az istenverte rendszert az idők végezetéig, hiszen Oroján úr még csak 26 éves - övék a kib..tt jövő!

(Jósolom pediglen mindezt nem egészen huszonnégy órával ama nevezetes hálaadás előtt, midőn a nemzet hitet tesz Uralkodója mellett. Félek, vátészkedésemet holnap, az Úr 2012. esztendeje januárius havának 21. naptyán széles hatalmas tömegek fogják igazolni. A „nép”.)

+++

Ja, igen.

Tartozom egy kiegészítéssel, ha úgy tetszik: bocsánatkéréssel.

Párszor idéztem szerénytelen weboldalamon Ady Endrét. Kvázi erősítésül. Hárítva némely nekem címzett „aprócska” vádakat, miszerint nemzetgyalázó, népáruló, stb. lennék. Nem tagadtam (minek? Hogyan?) e megállapításokat, csupán jeles elődöket idéztem, akik kb. hozzám hasonlókat írtak − ez persze elképesztő, gyalázatos nagyképűség tőlem: hát miként merem magam pl. Széchenyihez, József Attilához, Bibóhoz, Adyhoz mérni?

És „ez itt a göcs”  − ld. az Aranyénál is régebbi Hamlet-fordításokat.

Merthogy valóban népe szemére hányt Hadybandy megannyi borzalmat, gyalázta a nemzetet mindennek.

Ritkán.

Kb. végigfutottam politikai prózáját.  A „szemrehányás”, a „népgyalázás” ezen írások alig tíz százalékának tárgya. A többi, a minimum 90 százalék? Hát már elnézést: csontig nyaló nacionalizmus, nem kevés kisebbségellenességgel (igen, bizony: nem ritkán antiszemitizmussal…) vegyítve. A zsenihez méltó fogalmazásban − a Jobbik biz’ tanulhatna.

Nekem marad nagy költőnek − politikai esetekben inkább kussolok róla.

 

    Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!