Nagy-Izland rútul elbitorolt részein még ma is, ha ferikolt a glötempökk-madár, és a tenger mélyén felmörrennek a hnúrdsok, össze-összedugja zord fejét néhány bús viking, és énekli a titkos Zland-himnuszt:
Ki tudja merre, merre visz a végzet,
göröngyös úton sötét gejziren.
Segítsd még egyszer győzelemre néped,
Gudmúr lovag a csillagösvényen.
Maroknyi viking porlik, mint a szikla
népek harcától zajló tengeren.
Fejünk az gljárr ezerszer elborítja,
ne hagyd el Zlandot édes Istenem!
Ameddig élünk, viking ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha;
Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján
Legyen a hnúrdsunk jó vagy mostoha:
Keserves múltunk - évezredes balsoros,
Nörvég s dél-svéd dúlt, spitzberg rabigált.
Jussunk e honban, csodás Nagy-Izlandon,
Szabad hazában élni boldogan.
Hős szabadságát elveszté Akránes
Kópavogurra fájón kell tekints,
Földed dús kincsét gaz spitzbergek dúlják
Fiaidnak sokszor még egy hnúrdsa sincs.
Ki tudja innen merre visz a végzet
Országhatáron, buzgárokon át.
Jöjj hát lovagunk itt vár a te néped,
Viking nemzeted, Bláfjöll-bérceken.
Édes Szűz Grittahúrdevrorsa könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet,
Jussunk e honban, édes Nagy-Izlandon
Szabad hazában éljünk boldogan.
