Hónapokig csak és kizárólag egy magasföldszinti ablakból nézve egyedi dimenziójú lesz a világ. Ennek megfelelően igencsak  sajátos emlékfoszlányai maradtak a ma már jóval hatvanon túli Polgár Gyulának arról a pár hónapról, amikor – kilenc évesen, 56-57 fordulóján − naponta órákig könyökölt a Kresz Géza utcai mini konyha keskeny ablakában, gyógyulási és „szórakozási” okból-céllal.

Novemberben engedték el a szaniból, további ágynyugalmat javallva – a levegőn. Arra a bölcs dokik nem gondoltak, hogy Polgáréknak nemhogy szanatóriumi terjedelmes teraszuk, de még méretes ablakuk sincs abban a szoba-hallban, és nem ám a Szabadság  hegyen, hanem Újlipócia szélén laknak. Ott, ahol bizony volt − a mainál jóval nagyobb, csak nem tudatosult  − környezetszennyezés. Busz a Csanádyban: rossz, mert régi motorja sűrű kipufogógázba borít mindent; a közeli Nyugatiba-ból futó gőzmozdonyok  füstje is elér ide, no meg a házaké, ahol fa- vagy széntüzelésű kályhák ontották a kormot-pernyét, erősen,  mert azon a télen hideg volt, kurva hideg.

Polgárnak vaságyat telepítettek a konyhába, lévén az a legszeparáltabb hely a szoba-hallos  kégliben, lefektették, bebugyolálták paplanokba, plédekbe és − és rányitották az ablakot, hadd gyüjjék az ájer. Az meg gyütt. Begyújtották a gázplatni mindkét rózsáját, fűtésül – de hát azon a télen sűrűn nem volt gáz, ha mégis, alig melegített. 

A srác meg feküdt, csórikám, órákig. Semmit nem csinálhatott: karjait-lábát  szigorúan szorították a pokrócok, Anyu csak ritkán ért rá foglakozni-beszélgetni vele, esetleg fölolvasni valamit; Apu reggeltől-estig távol, a Hivatalban; látogató? Pláne vele egykorú gyerek? Egy tbc-s kölökhöz? Jézusmáriaszentjózsefatyaistenédesanyám! Hát nem ölöm meg a fiamat a Gyuszika miatt!

Február végéig bírta. Akkor Apu beállított valami csudakütyüvel: villanyról működő, mini fűtőkészülék: a konyhában érezhetően melegebb lett, kint meg már időnként  a nap simogatta a házfalakat, a feketére mocskolódott hókupacokat a járdák mentén. A meleg, a fény abba az illúzióba kergette az elgyötört Polgárt, hogy tavaszodik, akkor pedig már igazán nem kell fúrt feküdnie. Tehát ő bizony fölkel. Persze nagyon is érezte, hogy szülei valamiért nem osztanák az időjárással és az ágyelhagyással kapcsolatos nézeteit, ezért megvárta, míg Anyu elindult délelőtti bevásárló(tor)túrájára: ez minimum 3-4 órás szabadságot engedett a gyereknek – a boltok zöme zárva, a nyitottaknál hosszú sorok kenyérért, tejért akár.

Kicsomagolta magát, csak egy szál paplant borított a vállaira és kikönyökölt az ablakon: punkt a magasságához méretezték. És bámult, órákig. Keskeny utcák, saroklakás: ingerszegény környezetnek mondanánk ma, akkor unalmasnak minősült – persze nem egy olyan kisklambónak, aki majd’ egy évig feküdt tüdőszanatóriumban, most meg három hónapja konyhai vaságyon.
  
Emberek mozogtak odakint, néhány személyautó, lovas kocsik, gyerekek – Polgár Gyulának mozi, színház: az ÉLET!

Szemben a kocsma külön műsor: ott aztán mindig történik valami, amely történések, ha kissé nehezen is (mocskosak a kirakatablakok) követhetők, da atomi izgik! A túlsarkon ideiglenes tejbolt, a közeli „igazit” belőtték, a sarki közértet dettó: itt viszont új a a portálüveg, frissen vágták be a légnyomás pusztította helyet, hát jól látni, amint a boltos alkalmatos drótdarabbal kívánt méretű-mennyiségű adagot vág le a kéttéglányi élesztőtömbből.

Dróttal fogták át a hasított fák öt- vagy tízkilós kötegeit élelmesék, akik így, a hosszú és kemény tél vége felé jól kalkuláltak: sok háztartásban fogyóban a tüzelő, a Tükerek is zárva – taroltak. Előbb vélhetően egy elhagyott fatelepen, most meg itt: a fázó szánokat-szánkókat megrohamozták a fázók (fázó+fázók! Szóvitz!), veszekedés, kiabálás – tolvajék nem csak gennyesre keresték magukat, de kiválóan szórakoztak is.

Ha csitult a kinti spektákulum, Polgár dominózni kezdett. Kiborította az ablakpárkányra a dobozt, és adj neki. Egyszemélyes játékként ez baromi unalmas, de hát ez van. Ráadásul − itt és most legalább – csak ő nyerhetett. Utóbb, évtizedeken át, ez soha, semmiben nem sikerült.

Március közepén , amikor már tényleg langy szellők bukkantak elő időnként, Polgár észrevette, hogy nincs egyedül. A szemközti ház negyedik emeletén ugyanolyan kitartással könyököl-bámul valaki, mint ő. Megijedt. Az a pasi (többnyire necces hajhálóval a fején) még elárulja őt a szüleinek. Sőt: az a bácsi , helyzetéből (magaslati) adódóan benézhet az ő konyhájukba, márpedig hogy’ jön ahhoz?!?! Polgárnak fingja nem volt, mi az a kukkolás, de hát csak ne nézze ki a szemét az ő szegényes konyhájukon valaki!  Három nap elteltével egy hokedlit húzott az ablak elé, fölállt rá, ledobta a paplant, majd a pizsamagatyát és bemutatta seggét a a voyeurnek.

Irtó botrány lett, a bácsi lerohant, Anyu épp akkor érkezett haza – Polgárt, betegsége kezdete óta először randán meggyepálták.

Május lett, mikor feloldották a vesztegzárat.

Most már csak akkor nézett ki az ablakon, ha nem volt éppen jobb dolga (volt! Bőven! Másfél évnyi kínlódás után?).  Egy reggel furcsa, addig nem hallott hangokra ébredt. Az ablak, a keskeny, ezerszer elátkozott ablak előtt – szökőkút! Hatalmas, vastag-széles vízsugár tör a magosba, tán a második emeletig is elér! Úgy, ahogy volt, pizsamában, meztélláb futott ki a lakásból, házból, befurakodva az embergyűrűbe. Azám, felnőtt emberek bámészkodtak ott, tőlük tudta meg a gyerek, hogy a szökőkút: vízvezeték pucolás.  Pár percig még álldogált  csak, azután közelebb szaladt, be a többi gyerek közé, akik visongva ugráltak a víz közelébe, jól lespriccelve magukat: Polgár a szó szoros értelmében bőrig ázott, de észre sem vette, elkábította-elkápráztatta az áldottnak érzett víz meg a szivárvány, ami föl-föltűnt a csillogó sugárban és minden egyes cseppben.

Mostanság azon kapja magát, hogy egyre többet bámul ki az ablakon. A konyhain, természetesen. Onnét lehet a legjobban rá- és belátni a lakótelepi parkoló túloldalán az egyik panelgarzonra-be. Nem bánja, ha rajtakapná az ottani bombázó és bemutatná azt a gyönyörű, friss, feszes fenekét. Erre azonban csekély az esély: az a bérlemény afféle munkahely, az a dög hivatásos − nem fogja ingyér' mutogatni  pazar teste egyetlen négyzetmilliméterét sem neki, a vén nyálcsorgatónak.    
 
 

    Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!