Jönnek mindenfélék, nagy a net, sok a haver.

Elsőnek egy levélváltás. Módfölött tanulságos. Mindkét félnek akad igazsága; mindketten okosan érvelnek, mindketten gondosan kerülik a leírtaknál jóval fontosabb témákat, és mindketten baromira utálják a másikat.

Kedves Zoltán!
Az ügynököm révén megkaptam Kovács Krisztina E-mail-jét, melyben örömmel közli, hogy meg szeretnél hívni a Nemzeti Filharmonikusokhoz, karmesteri vagy szólisztikus minőségben. Gondolom, szoktál újságot olvasni és járatos vagy a média berkeiben, ezért tudnod kell, hogy bejelentettem, nem kívánok Magyarországon fellépni, mi több, magánemberként sem teszem be a lábamat oda. Ezért ezt a kedves meghívást sem fogadhatom el, amiért kérem elnézésedet és megértésedet.

Koreában jutott el hozzám az az interview, melyet a Süddeutsche Zeitung számára adtál. Ezt olvasva már nem is olyan "kedves" ez a meghívás.
Mindarra, amit ott elmondtál, válaszolni fogok a megfelelő fórumokon. Most csak személyesen Neked szeretnék néhány dolgot mondani. Amit az FAZ-ben nyilatkoztam, azt Te hiába nem hiszed, mégis igaz. Nem megyek Magyarországra, ez szuverén jogom. Amíg Édesanyám élt, miatta mentem. Most már nincs miért. Az ausztriai Haider-ügyet nagyon pontatlanul ismered. Éveken keresztül kizárólag a salzburgi Mozart-héten szerepeltem (ami nem azonos a nyári ünnepi játékokkal), azzal a feltétellel, hogy az igazgatóság a műsorban közzétette rövid nyilatkozatomat a rasszizmus és az idegengyűlölet ellen. Ha pontatlanok az ismereteid, akkor ne nyilatkozzál.
Az, hogy ma Magyarországon sokan félnek, tény. Ezt nem tagadhatod le, bár valóban nem mindenki retteg, nyilvánvalóan Te sem. Messzemenőkig megértem, hogy Neked és zenekarodnak szükségetek van a kormány anyagi támogatására. A kutya se harapja meg az etető kezet.
Azt mondod, csak az érezheti az otthoni helyzetet, aki ott él. Tudod, ez olyan, mint amikor sokan ülnek egy levegőtlen, rossz illatú szobában, és nem is érzik a bűzt. Az csak egy kintről jövő orrát bántja. Soha nem mondtam, hogy ezt a kormányt nem a nép választotta meg. Törvényszerűen és óriási többséggel.
Amiről én beszélek, az nem ennek a kétségbe vonása. Orbán maga nem rasszista, nem antiszemita, nem cigányellenes, de sajnos egyáltalán nem határolódik el azoktól a szélsőjobboldali jelenségektől, amelyeket a leghatározottabban vissza kellene utasítania. Egy Bayer Zsolt nem lehetne szalonképes egy normális országban, az pedig egyenesen észbontó, hogy ez az ember a kormányfő közeli barátja. És mit szólsz a filozófusok ügyéhez? Vagy a médiatörvényhez?
Nagy felelőtlenség ma azt mondani, hogy ma Magyarországon nincsenek komoly bajok. Ezeknek orvoslása aligha az én feladatom lesz.
Te viszont sokat tehetsz. Nem úgy, hogy összeszámlálod, hány zsidó és cigány muzsikál Nálad. A jó zenélés - ezt Te jól tudod - nem származás függvénye.
Kívánok Neked őszintén minden jót, de a személyes ismeretséget felejtsük el, mi nem érthetjük meg egymást.
Üdvözlettel,
András
2011. febr. 23.

Kedves András!

Az, hogy bizonyos kérdésekben nem értünk egyet, nem lehet ok a párbeszéd megszakítására. Nekem a „haza” fogalma azért még jelent valamit. És ezt a számomra mindig is drága fogalmat most lejáratták, illetve egyoldalúan láttatják, egyesek gyalázzák vagy gyűlölettel emlegetik. Ha ez provokáció, kikérem magamnak a népem nevében. Ha a fennálló rend megdöntésére irányuló próbálkozás, akkor viszont érthetetlen. Lezajlott egy parlamenti képviselői és egy helyhatósági választás. Az emberek – véleményem szerint – nem Orbán V. két szép szemét, nem az irredentizmust, nem a rasszizmust nem is a parancsuralmat, hanem a rendelkezésre álló lehetőségek közül jövőjük szempontjából az általuk ítélt legoptimálisabbat választották. Ennyit a lojalitásról: ha elolvasod más interjúimat, ezt világosan és nyíltan kimondom, jobboldali lapoknak is (apropó, köszi a kutya-hasonlatot).

Az interjú lényege, hogy az éremnek két oldala van. Ezt próbáltam megéreztetni Barbara Doll-lal és úgy érzem, sikerült is. Neked sok mindenben lehet igazad, de gondoltál azokra, akik az elmúlt évtizedekben eluralkodott tendenciáknak az ellenkező oldali vesztesei? És hogy ebben milyen szerepet játszik a politika? És a sajtó? Könnyű most azt mondani, hogy Szögi Lajos és Marian Cozma – a jéghegy csúcsai – egy elhibázott népesedéspolitika és egy katasztrofálisan eredménytelenül működő segélyrendszer áldozatai. Igenis, vádolom a politikát és a velejéig romlott, réges-rég polarizálódott sajtót az indulatok felkorbácsolásával, az emberek megoszthatóságának gátlástalan kihasználásával. Olyan nehéz kiolvasni az interjúból a béketeremtés szándékát? Hogy alapjában véve azokkal értek egyet, akik boldogulásra, lét- és vagyonbiztonságra és mindenekelőtt nyugalomra vágynak? S hogy ehhez illusztrációként érzékeltetem az együttesünkben fennálló rendet, ahová én a politikát semmilyen formában nem engedem be? Te viszont – megbocsáss – másokkal együtt hagytad, hogy a politika ismét felülírja a művészetet. Elhatározásoddal ui. senkit sem büntetsz azok közül, akiknek a neved amúgy sem jelent semmit. De bünteted azt a sok-sokezer rajongódat, akik szeretnek és tisztelnek. (Nb. Én aztán igazán utálom Berlusconit. De ha valami problémám van, megmondom a szemébe, nem rohanok véleményemmel – tűrhetetlen, hogy még mindig ez a pedofil kéjenc vezeti Itáliát, amíg ott van, nem játszom a népének, stb. - feltétlenül mondjuk az Aszahi Simbun-hoz).

Más. Miért is ne tudhatnék pl. Pap Eszter származásáról, amikor rendszeresen tőle kapom a flódnit? Vagy Zsákai Tiboréról, amikor erről ő maga beszél nekem teljes nyíltsággal és őszinteséggel? Épeszű ember csak arra gondolhat, hogy nálunk megteremtődött a bizalom olyan foka, amely érthetetlenné és indokolatlanná teszi a tabuk létét és fenntartását. Nem lenne jobb kint is egy ilyen világ? Ahol tényleg nem lenne gyűlölet, gyanakvás, elzárkózás? Mert a magam részéről egyre kevésbé találom ezt megosztott világot élhetőnek. Ahol az emberek egyik része azt sem tudja, mitől retteg, a másik részét lelkiismeret-furdalás gyötri olyan bűnök felett, amelyeket el sem követett, a harmadik része talán nem is érti az egészet, stb.? Meddig kell még így élni? 30 évig? Háromszázig? Háromezerig?

Azt hiszem, valóban nem érthetjük meg egymást, ha csak az egyikünk részéről van meg a hajlandóság a dialógus folytatására. S nem érzem, hogy az orromat lényegesen kellemetlenebb szagok facsarnák, mint az elmúlt 20 évben. Szerintem ez az ország, ez a nép változatlanul méltó arra, hogy Schiff András megtisztelje a művészetével. Sajnálom, ha ezt a levél elolvasása után sem így gondolod.

Szeretettel üdvözöl,

Zoli
(aki változatlanul a barátjának tekint)
2011. febr. 27.

P. S. Az általad említett publicista? nevét én a tollamra sem veszem; nem tudom, miért kellene egy darab síkhülyéből – aki sajnos szintén a sajtószabadság jelenlétét bizonyítja – sommásan véleményt alkotni egy nemzetről?

****

Lazításul elébb egy filmecske.  Technikai újítás, azok közül, amelyeken lehet mosolyogni, és/vagy szájat tátani. Én speciel, a magam, hm, Gargantua-i  méreteivel, elfogadnék egy ilyen szerkentyűt.

http://www.flixxy.com/high-tech-car-door.htm

Ez meg egy kórus. Először röhögtem, azután… Néztem, néztem és csak néztem ki a fejemből. Ez a kórus és Tom Jones? Uramatyám, kezdem hinni, hogy változott a világ. Csak azt nem tudom, mit jelent ez derék huszonéveseink? Egyáltalán: tudják-e miről van szó?

http://www.youtube.com/watch?v=mIO4libFXiM

Ráadásul űberelhető (köszönhetően dr. M.L. mesternek):

http://www.youtube.com/watch?v=jIPSZq2Itf4&feature=related

    Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!