A kérdés nem túl magyaros-szabatos, de Polgár kedvencei közé tartozik. Úgy véli, valaha akadtak később fogalommá lett, züllött-nemesült ügyek, témák, helyzetek, emberek, tárgyak, mindenfélék, amelyeket-akiket mára még a régiek közül is sokan elfeledtek, a fiatalok meg csak néznek tőlük, mint hülyegyerek a Taigetoson.

Betűk. Ha valamely üzemben a TMK (tervszerű megelőző karbantartás) hiánya miatt baleset történt, annak okairól jegyzőkönyv készült, obskúrusabb esetben a TÜK (titkos ügyiratkezelés) szabályai szerint és a vétkesre esetleg kirúgás várt, amely miatt egyes nők ÜTK-ra (üzletszerű titkos kéjelgés) fanyalodtak kenyérkeresetül, vagyis KMK-sok, (közveszélyes munkakerülők) lettek, akikre a KMB-s (körzeti megbízott) fölhívta járőröző kollégái figyelmét, miután utánanézett szegény kurva adatainak a HK-n (házkezelőségen). És mindezen betűszavakat Polgáréknak tudniok-ösmerniők kellett: az élethez, a mindennapokhoz szervesültek.

Jegyüzér Boldog idők! Akadtak filmek, amelyekhez nem lehetett jegyet kapni. Mármint a pénztárnál. A mozi környékén jobb-rosszabb arcú figurák szólították le a filmbuzikat: – Mennyi kéne? Mikorra kéne? Zsebeik tele voltak a különböző előadásokra szóló jegyekkel, a tömbökre rá se nézve, ujjukkal kitapogatva rántották elő a bilétákat, amelyeket 50-300 %-os felárral adtak tovább. Volt magyar filmes, aki büszkén (Polgár szerint) hazudta filmjének eme kísérő jelenségét; idelátogató külföldi sztárok meg néztek, mint a moziban: nem értettek semmit.

Fakabát Honvédségi objektumoknál zöldre festett deszkákból összetákolt szűk bódékba menekült rossz idő esetén az őr. Rendőrnek kék vagy sötétszürke fakabát dukált, elébb szerte az országban. Itt „élt” a posztos rendőr, akinek elvileg az volt a feladata, hogy telefon hiányában az őt személyesen riasztók szolgálatára legyen, vagyis ha elhangzott: – Segítség! Rendőr! – neki elvileg rohannia kellett segítségként. A bódék száma csökkent, de megmaradtak például nagy emberek szállása előtt, így aztán precízen be lehetett lőni, hol lakik egy polbiz-tag, KB titkár, miniszter. A Zrínyi utcai tisztiháznál józanul is duplán látott az ember – vélte Polgár Gyula. A ház falában, fülkeszerű bemélyedésben szobor: rendőr, mellén keresztbe vetett géppisztollyal; a kőalak előtt, a járdán fakabát, előtte élő rendőr, mellén keresztbe vetett géppisztollyal. Ma már csak főleg diplomáciai testületek rezidenciái előtt csúfoskodik a bódé, ám a név maradt, némi jelentésváltozással: ma a rendőr maga a fakabát.

Kádár-kolbász A géppisztolyt békésebb időkben gumibot váltotta föl argóban Kádár kolbász, merthogy az országvezető regnálása idején vezették be, mégpedig KGST- vagy Varsói Szerződés-alapon: gumibotot itthon senki nem gyártott, úgy kaptuk Csehszlovákiából, némelyek szerint ingyen, Polgár úgy hallotta: szolidaritásul és köszönetképpen.

Jáva Nem a cseszkó motor! Kis, piros és fehér műanyag téglácskák, tetejükön bütykök – a Lego még sehol, echte magyar gyártmány! Persze jóval kevésbé kifinomult kivitelben, nem túl sok kreativitással, de házat, várat, hidat, ilyesmiket még az 5-6 éves Polgár is képes volt belőlük építeni, aztán kifújt a szezonjuk, hogy úgy egy évtized múltán Dániából világsikerként érkezzenek vissza.

Dongó Ez sem motorkerékpár, hanem motoros kerékpár! Segédmotoros bicikli! Pár köbcentis kütyüt lehetett szerelni a bringára, aztán hajrá, mint a meszes! Nagy siker volt, ellentétben a Jávával, ám gyártását leállították, oka nyilván a szocialista tervgazdálkodás valamely görcsében lelhető. Polgár Franciaországban pár év múlva látta: indult valami hasonló masina, ott újabb és újabb változatait ma is imádják-használják.

Paul Robeson Hatalmas néger basszus, termetre is, hangra is. Már e tulajdonságai révén sem volt elveszett ember, de ő még rátett egy lapáttal: amerikai létére kommunista volt és békeharcos. (Nála csak Sammy Davis jr. volt nagyobb figura, amikor áttért zsidónak: – Néger vagyok, félszemű vagyok – kevés!) Robeson énekesi és békeharcosi mivoltában járta a világot, Pestre is eljutott, körülrajongták. Bár énekelte Othellot, Porgyt (ritka testreszabottságok!), legnagyobb slágere az Old Man River lett, már-már himnusszá válván. Robeson eltűnt, a dal maradt, szegény Gregor József egyik hakniszámaként (a másik a Ha én gazdag lennék, Tevje, a Hegedűs a háztetőn-ből – tetszünk emlékezni Sammy Davisra: egy néger, egy zsidó.)

Durranó patron Keskeny papírtekercsen olyan lencseféle izék dudorodtak, amelyek baromi nagyot szóltak, ha rájuk csapott a gyerekember valamivel. Esetleg a külön erre a célra gyártott játék pisztoly ütőszegével, a „fegyvert” tizenhétötvenért árulták a trafikokban – iszonyatos összeg!

Szódás Pusztulás határán mozgó lovak húztak vaspántos kerekű, csörgő, rohadt nehéz stráfkocsikat. Az állatok állapota? Polgár tudta az okot: – Hát verik őket, mint szódás a lovát. A kocsin rekeszekben szódás üvegek, üresek meg telik, a kocsis üvöltött: - Szódááááát! Szóóóóódáááát vegyenek! Az emberek meg lejöttek a bérházakból, egy forint tízért cseréltek egy üveggel, a módosabbja egyszerre tizet is – szifon sehol, fröccsöt, hosszúlépést, házmestert meg mégiscsak inni kell!

Stuka Villamosok, amelyek nevüket a rosszemlékű német vadászbombázók után kapták: azok visítottak ilyen hangon, mint fékezéskor e tuják, amelyeknek sebessége messze meghaladta a korábbi, döcögős tempójú járművekét. Évtizedekig járták a várost, mindinkább kiszorulva, mármint területileg: egyre külvárosibb vonalakra rakták őket, mintegy szégyellve nevüket-korukat.

Kommunista szombat Polgár Gyula úgy tartja, nálunk mindig a fontolva haladás volt a jellemző, ezért (is, meg természetesen gazdasági okokból) kezdetben csak minden második szombatot tették szabaddá az okosok. Persze nem oda Buda, semmi hebe meg hurgya: e szabadnapokra is szerveztek munkát. Nem gyárit, üzemit, hivatalit, de és sőt: szocialista brigádokhoz méltót. Botkezű irodisták föstötték le a közeli óvoda kis játszóterének hintáit, ügyesebb szakmunkások ugyanitt villanyt szereltek – természetesen ingyen, sőt: dicsőségbül.

Foxi Maxi A Hannah és Barbera duó egyik első, hosszan elnyúló rajzfilmsorozata volt. A főszereplő a magyar keresztségben azaz szinkronban (Csákányi Lászlóóóúúú!) kapta a Foxi Maxi nevet, az eredeti Huckleberry Hound helyett. Kutyából már csak egy ugrás lett az egyetem, a Marxizmus-Leninizmus Esti; itt az egyik névadó ikszének hangzása lehetett a szóvicc(?) oka.

Alekszandrov, Mojszejev. Mindkettő szovjet ének- és tánccsoport volt, az előbbi a hadseregé, az utóbbi afféle civil. Gyakran jártak itt, zabálták őket, Polgár is. Senki néző nem értette, miként tudják a srácok seggre esés nélkül kirugdosni lábaikat, hogyan ugranak helyből a plafonig; a lányok mitől annyira egyformán gyönyörűek és milyen roller gördülhet a földig érő szoknyájuk alatt. A nézők alig várták a Poljuskát, no meg a Kaka-nótát, vagyis a Kalinkát: némely szakemberek fogadásokat kötöttek, meddig tartja ki levegő nélkül a szólista, és vajon az Alekszandrové vagy a Mojszejevé bírja tovább.

Zsebbe vagy zacskóba? A leglepattantabb falusi focipályánál éppúgy kínálták a tök- meg a napraforgómagot (vulgó: szotyolát, szotyit) mint a Népstadionnál. Forintért egy pohárnyit és valamiként az üzlethez tartozott, hogy a szotyiárus mindig megkérdezte: – Zsebbe vagy zacskóba? Márminthogy hova töltse a magot? Soha, senki széles e hazában nem kérte zacskóba, az ember szotyit focimeccsen nem kér zacskóba, ha mégis, akkor nem ember, meg különben is: a szotyisnak nem volt zacskója. Polgár hiszi: sem Kiskunsavanyón, sem a fénykorát élő Népstadionnál.

    Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!