A motorosfűrészes gyilkolászás...

Polgár hajnalban kávéval vagy teával indít, semmit sem reggelizik. Ebédet egy főzőcégtől hozat, vacsorája némi felvágott, vajas kenyér.

Lakótelepihez képest hatalmas konyhája van. A beépített szekrénysor bejárat melletti felső rekeszében mindenféle tortaformák, tepsik, műanyag citromfacsaró, papírtörülköző; feljebb asztalterítők. Alul tönkrement táskarádió, két üres szifonpatronos doboz, használhatatlan szifon, krumplinyomó, borospalack-hűtő, meg olyan összecsukható dróthálószerűség, amelybe nyers krumplit kell rakni, úgy bele a forró olajba. Befőttesüveg fedelek, műanyag tojástartó alsó része, zacskókban lejárt gyógyszerek.

Jönnek a hűtőgépek, fölül a normál, alul a fagyasztó, kb. üresen, aztán indul a munkalap. Elején grillsütő, az a barna, ormótlan, még NDK- gyártmány, de szuperál, grillcsirkének isteni; tetején melegszendvics készítő és elektromos konzervnyitó, mellette használatlan, mert használhatatlan, állandóan büdös olajszagot árasztó fritőz; ennek gyümölcsfacsaró masina támaszkodik – Polgár egy időben méregtelenítésre adta szervezetét. A mikrohullámú mellett kenyérpirító, majd kávéfőző, elektromos vízmelegítő, teához; a tűzhely következik, fölül gázos, alul elektromos: mindent tud, de Polgár még az óráját, mármint a gépét sem tudja beállítani. Nagy sótartó, mellette fűszerállvány: kakukkfű, oregano, curry, őrölt gyömbér, bazsalikom – a kukoricaolaj, a Garam Masala mibenlétéről Polgárnak fogalma sincs, ezer évesek, utolsó nejétől. Krómállványon krómbiszbaszok, nyelesek: merőkanál, habverő, pecsenyevilla – ragyognak a használatlanságtól. Virágváza, gyümölcsállványon alma, citrom. Egykor libamájjal telt, mára üresen álldogáló kerámiaedény, szintén üres műanyag, lecsavarható fedelű üdítőkiöntő.

A mosogató mögött négy, különböző méretű műanyag tálca simul a falhoz, odébb ugyanezek fényes alpakkából, köztük fehér, olyan redőnyös kenyértartó, de benne nem kenyér, hanem a tizenkét személyes, hiánytalan evőeszköz készlet, szigorúan vendégeknek – akik több éve nincsenek. A doboz tetején újabb fűszeres edények, só, bors, paprika, őrölt parmezán, tengeri só, fűszervarázs, kínai ötfűszer, meg egy doboz fogpiszkáló. Mellette még egy, ezeréves kávéfőző. Arrébb, kis háncskosárban, két doboz tik-tak, törött szemüveg, törött golyóstoll, törött cégbélyegző, sehova nem illő kulcsok, üres Diclofenacos doboz, némi gyógyfű maradék, doboz gyufa. A falra szerelve állványka: nylon- és alufóliának, papírtörülközőnek. A munkalap alatti első fiókban különböző papírszalvéták, alatta detto, némi fogpiszkálókkal vegyítve, lejjebb háztartási fólia, gyufásdoboz, gyertya, szigetelő szalag, indiai füstölő kellemetlen konyhaszagok ellen (melyek ugyebár nincsenek), egy doboz mélyhűtő zacskó. Mellette szingli edények: jénaiból, porcelánból, üvegből, kristályból – egyenként vásároltak vagy készletből megmaradottak. Odébb lábasok, ahány annyiféle, serpenyők, kávékiöntők, fazekak, két háztartási robotgép, meg egy harmincévesnek tűnő kuktafőző. Nagyjából ugyanez a szomszédban, megspékelve húsdarálóval, kukoricapattogtató géppel; a fiókban konyharuhák. Az első evőeszköztartóban irgalmatlan mennyiségű, mindenféle célra alkalmas kés, aztán kanalak, villák – olyikból négy, másikból öt egyforma: négy-öt készlet maradványai. Van itt merőkanál, két hosszú szárú koktél-keverő, sörnyitók. Alatta az öt éve vásárolt, szép főző-sütőedények a – Te mindenre gondolsz! – típusból: tökéletesen új állapotban.

Másik polcsor, a felsőben hagymaleszorító tű, két sajtvágó, pogácsaszaggatók, fagylaltos kanál, tortakrém kenő, merítő kanalak, tízvalahány dugóhúzó és sörnyitó; négy teafű-lógató készség, az a gömbölyű, hálós fajta – amúgy Polgár csak zacskós teát iszik, van is itt vagy fél tucat doboz, köztük gyógyteák is. Lejjebb tojásszeletelő, fenőkő újabb késekhez, alatta húsklopfoló, meg fa húsvágó deszka, nagy gyümölcs- és burgonyareszelő, újabb krumplinyomó, ezúttal műanyagból, szűrők, tölcsérek, két húsvágó bárd. Ételmérleg, két, drótfonatos üveg: shéker és jégkocka-tartó, ezeket Polgár még az egykorvolt Csehszlovákiában vette; mögöttük, alattuk kristály- s metszett üvegek: gyümölcs és salátástál. Három teflon serpenyő, répa-, alma-, gyökérhámozók, csirkedaraboló-olló, fém pezsgősüveg-záró, befőttes-gumik, magnókazetta, ceruzacsonk, edényfogó kesztyű, használt buszjegy, papírdarab telefonszámmal – kié? Mié?

A mosogató alatt szemétkosár, körülötte üres italos és befőttes üvegek, kísérőül ásványvizes palackok; eszelős számú nylon bevásárló szatyor – adják a Tescok, Corák feszt. Újabb fiók, ép és kiégett villanykörték, T-dugók, meg parafák. Itt is gyertya, gyufa – három éve nem volt rövidzárlat, áramszünet, de mégis. Alatta a szekrényajtó szinte kirobban a mikróedények tömegétől: különböző méretűek, formájúak, és az, hogy itt vannak, egy konyhaszekrényben, tehát nem rendeltetett helyükön, a mélyhűtőben, kajákkal telve – sok mindent elárul Polgár korábban vázolt étkezési szokásairól. A mosogató feletti szekrény edénycsepegtetős, mellette a polcon vitamintabletták, különleges sófélék.

Üveges szekrényben barna, majdnem hiánytalan étkészlet, mellette jóval hiányosabb, jóval egyszerűbb, fehér porcelán. Ugyanilyen a poharakat és csészéket tartalmazó rekesz, ahol kávésibrikből van három, de aljból öt, a másik fajtából fordított a helyzet. Három porcelán teásbögre, odébb másik három, vastag kerámiából, fölöttük két fagylaltos kehely, alpakkából. Arrébb poharak, a vizesekből két fajta is, aránylag jó mennyiségben, de már a különböző egyebek, köztük vörös- és fehérborosak, pezsgősek, sörösek, konyakosak, whiskysek, likőrösek maximum két-három darabos leltárt mutatnak, az üveg gyümölcslé-kancsók illetve salátaöntet-tartók száma öt, fajtája öt. Van két jókora, kanalas mustártartó – sose használva; ugyancsak szép, üveg-fém kombinációjú só- és bors szóró: sorsát ldmf. 

Időnként, éjjelente, mintha zörgés, morajlás hallatszana a konyha felől. Polgár Gyula nem csodálkozik, tudja: a használatlan és/vagy használhatatlan tárgyak morgolódnak, érik a fölöslegesek forradalma. Polgár úgy gondolja: mielőtt elérné a hamvasztót, egy este bevonul majd a konyhába, magára zárja az ajtót, és (amiként Bretschneider detektív fölzabáltatta enmagát saját kutyái által, amelyeket amúgy Svejk úrtól vásárolt) leül a csempére, gyors halált remélve: essen nyakának a motoros kenyérvágó kés, és ne valami csorba, rozsdás húsvágó bárd kezdje nyiszitelni lábujjait.

    Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!