− Szemétnap a Pannóniában − vágja a képre pillantva Polgár Gyula. Vagyis szemétszállítási nap, a pléhkasztnis lovaskocsikra várnak a házak elé kirakott, dugig telt, méretes háncskosarak a Pannónia (később Rajk László, utóbb esmét Pannónia) utcában, a Wallenberg (alias Phönix) utcától a Szigetig (utóbb Radnóti Miklós). Késő ősz lehet, ezt sugallja a járókelők öltözete, a kép jobb alsó sarkában a zöldséges árúja (krumpli+alma), a keramitkockás úttest párás csillogása, de meg az egészet elhomályosító köd − ami valódi szmog volt, ám ezt a kifejezést senki sem ismerte, senki sem aggódott miatta: a szénnel táplált kályhák, a „központi fűtéses” házak kazánjai barna füstöt okádtak szerte a városban.

Az év nem lőhető be pontosan, Polgár 57-re saccolja. A házakon már nincsenek golyónyomok, pedig voltak, hajaj, fölösen: ez itt kérem szépen a valahai csillagos házak környéke, amelyet viszont 56 nagyjából elkerült, erre nemigen lövöldöztek. Maszek (órás és fodrász) is működik, jelezve némi új politikai szellemet − amúgy merész a fodrász, nem tart a szembeni állami konkurenciától.

A fő cégér a patikáé, a Phönix-házbélié − gyógyszertár már akkoriban is bőven akadt a környéken: a körút túloldalán a Sziget cukrászda mellett, meg a Pozsonyin kettő is, az egyik Jászai, a másik A Park sarkán. A nevezetes (nevét az egykori építtető-tulajdonos  biztosítócég után kapta) lakóház stílusában némileg kilóg a környékre oly jellemző Bauhaus épületek közül − valaki 1937-es szocreálnak minősítette. Vele szemben kiöblösödik az utca, ide tán apró zöldet álmodott a várostervező, Polgár emlékszik is vékonyka fákra, némi fűcsomókra, látszanak is a képen − most parkoló, naná, és a felvétel üres úttestjén mára mozogni sem lehet.

Az órás utáni házban „rendelt” Polgár megannyi angoltanárának egyike. Piri néni tetőtől talpig anglomán volt, trottőr cipő, tweed kosztüm, asztalán modern angolszász szépirodalom: a néni a Harmincad utcai angol kövi könyvtárának buzgó látogatója. Néni? Ebédre hívták egyszer Anyuék, vendégnek álcázott tolmácsnak: segítsen már, váratlanul bejelentkezett az angliai Tánti valami ösmerőse, hozott egy kis csomagot, ám egy szavát sem értik. Piri néni jött, de már a kávét sem várták meg: szikra lobbant és a két vendég elsietett. Anyuék vigyorogtak, Polgárnak meg csak évekkel később esett le a tantusz − máig tartó szokása szerint.

Magyarország, Budapest nem a világ közepe. Az Újlipótváros sem Budapesté. Csak Polgár első harmincvalahány esztendejéé. 

Kép: fortepan.hu, Szent-tamási Mihály

y
 

    Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!