Barátim, mi tagadás, megilletődtem egy hangyányit.
Az elmúlt 2-3 hétben (engem) meglepően sokan érdeklődtek: meghaltam-é, vagy kezemet görcs bántja? Azaz: netán valami titkos kór emészt, amér’ nem írok egy ideje?
Akinek halálát hírelik, az sokáig él − így a mondás, ami nem igazán kedvemre való, merthogy nincs sok ingerenciám sokáig élni.
Görcs sem bánt, legalábbis a kezemet nem, no de a lábam! Szóval az úgy van, hogy a polyneuropathia … (csitulj pofám, csitulj, ez nem ide tartozik, bár ha valakit érdekel, rengeteg mesélnivalóm voln…)
− Kuss!
Nnnnna.
Szóval azért nem írtam, mert olvastam, nem akármit ám!...
− No de most már télleg kuss!
Aki illen csúnyán beszél, az az ápolóm, akit itt, ebben sárga házban szerkesztőnek neveznek, ami nem tudom mit jelent, bár valaha én is az voltam, de több mázsányi lóf@ért sem dumáltam volna ilyen ocsmányul, ám most már sietek, mert ezek itt leoltják a villanyt, és akkor nekem annyi, tehát a lényeg, hogy hétfőn, február 21.-én….
− Kuss, hármaska, vagy hozom a rezgetőt, a zanyja szencségit, és akkor…
