A címbeli kérdés nem túl magyaros-szabatos, de Polgár kedvencei közé tartozik. Úgy véli, valaha akadtak később fogalommá lett, züllött-nemesült ügyek, témák, helyzetek, emberek, tárgyak, mindenfélék, amelyeket-akiket mára még a régiek közül is sokan elfeledtek, a fiatalok meg csak néznek tőlük, mint hülyegyerek a Taigetoszon.

Éjjel-nappali. Ama Éjjel-nappalinak nevezett közért a Rákóczi út meg a Körút sarkán. Azaz éppen, hogy nem Közért,  a Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt abstart más volt, mint a Csemege (részletek pl.:  http://www.andai.hu/tartalom/polgari-toertenetek/990-pestbudai-etetk.html ). Egy Közért bolt kb. úgy aránylott valamely Csemege üzlethez, mint gúlasátor a lakókocsihoz: egyik sem tökéletes hajlék, otthon, lakás – de mecsoda különbség! Némely Csemegében külön pulton francia saláta! Majonézes borsó! Tormás tekercs! Aszpikos, tormás nyelv! Polgár imádta mind, ő, a környék leggyalázatosabban evő, azaz szinte egyáltalán nem evő krapekja. De hát nem is ezért járt sem ő, sem haverjai vagy ismeretlen társai Csemegékbe: ott kérem olyan piák is voltak, hogy az hihetetlen! Martini – apuskám, Martini! A Gassmanék piáltak ilyet az Előzésben, aranyapám!

Polgárnak és említett baráti körének leginkább e piákért volt kedvelt a Csemege, és az, hogy valamikor a hatvanas években az éjjel-nappali Éjjel- nappali lett, vagyis állandóan nyitva tartott, ergo folyamatosan lehetett pótolni a piát – hát az valami non plus ultra volt, Kánaán, mirákulum. Polgár, meg Jóska, Laci, Peti, Tibi, Bandi e környéken éltek, mármint nemcsak, hogy többségük errefelé lakott, de hát a bulik is szinte mind e tájon szerveződtek, a bulik szokott szabályaival: egy idő után mindig elfogyott az ital. Pótlását a helyi, hosszan nyitva tartó bárok adták „utcán át”, de valami iszonyatos pénzért. És akkor egyszercsak itt van ez a neonfényes templom, ahol hajnali háromkor is volt cseresznye, zöldszilváni, meg persze cigaretta – napi áron! Semmi éjszakai pótlék, hogy a francba tudták volna elkönyvelni?

Plusz bevétel, mint néhány más Csemege üzlet alkalmazottjainak is, a házhoz szállításból származott. Akinek telefonja, is pénze is volt, kényelmesen élt: leadta a rendelést és az árut leszállították a megbeszélt időben – elvileg külön díj nélkül, a gyakorlatban a futár természetesen jattot kapott, aminek egy részét kötelessége volt szétosztani bolti kartársai között. És itt bukkant föl a jattnak egy speciális fajtája is: a Csemege kosár. Bebandukolt a pasas a boltba, választott csokoládét, kávét, kakaót, nemesebb italokat, ritka csemegének számító kaviárt, téli szalámit, és elküldette – na nem, nem rokonnak, családtagnak; nem születés- avagy névnapra. Nem. E kosarak többnyire orvosoknál, ügyvédeknél, tanácsi és egyéb tisztviselőknél landoltak: előbbieknél post festam, utóbbiaknál és a többi hivatalnoknál előlegül, már ha tetszik érteni, hogy mire gondolunk.

Aztán egy idő után az Éjjel-nappaliból eltűnt az éjjeli.  Nem a név, az még ma is fungál, csak éppen  a tartalom: este kilenckor bezárt a bazár. Ok: az illetékes szakszervezetek megfelelő protektort találtak a legmagasabb szinten, hogy az a nagy ember ott fönt kijelenthesse: egy így szerencsétlen dolgozók kizsákmányolása, hogy-hogy éjjel dolgozzanak! Meg még vasárnap is?! Szó sem lehet róla, elvtársak!

Ismerős a duma?


ÁFOR kút. Minden benzinkút Áfor kút volt. Sőt, elébb, 1948-tól Áfort töltőállomás – akkor alakult meg az Ásványolajforgalmi Rt, magába államosítva például a Fanto Egyesült Magyar Ásványolajgyárak Rt-t, vagy a Photogen Rt-t, az Erdélyi Magyar-Olasz Ásványolajipar Rt-t, a Magyar-Belga, a Magyar-Olasz Benzincéget – ki emlékszik rájuk? Az Áfort-ról lekopott a t, lett Ásványolaj-forgalmi Vállalat vagyis az Áfor; töltőoszlopainak alsó fele tűzpirosan, felső részük vajsárgán hirdette a márkát.

Ahogy a hatvanas évek közepétől mind számosabb lett a gépkocsi, magyarán a maszek autó, úgy „nőttek az elvárások a benzinkutak irányába”. Vagyis több kút kellett volna, sokkal több, hát építgettek is, akár a Puszta közepén. Állt ott egy üvegkalitka, némi előtetővel, meg egy szem árva kút, nyolcvanhatos oktánszámú benzint kínálva. A placcon még helyet kapott pár hordó: az akkori autósok maguk cseréltek olajat, és a fáradtat, mármint, hogy a fáradt olajat valamely hordóba töltötték, a kutastól kapott (kapott? Ideiglenesen bérbe vett) jókora pléh tölcsérrel. Arrébb a már megtelt, elszállításra váró hordók, meg fedél nélküliek a mocskos rongyoknak, szemétnek. Amúgy a sivár betont igyekeztek díszíteni: Áfor színek a járdaszéleken és viszonylagos tisztaság.

Nagy biznisz volt.

Érdemdús kiválóságok, színészek, de főleg kiöregedett sportolók választhattak, már ha kiérdemelték: gebinpresszó, gebinbutik, vagy gebinkút. Bozsiknak az előző, Iharosnak az utóbbi jutott – messze ő járt jobban, és még ráadásul sajnálták is: íme, a magyar csodafutó, talpig mocskosan kerekeket fúj. A kút a jattal meg aprócska-nagyobbacska trükkökkel a sokszorosát hozta, mint a Bozsik trikotázs, vagy Kovács Pál kardvívó olimpikon Kvint presszója a Fővárosi Tanács közelében.

Hatvannyolcban megjelent az Agip, hetvenkettőben a BP – aztán az Áforból MOL lett, a kutakból meg éjjel-nappali üzlet, egy komplett Csemege bolt, lásd fentebb – de a vécébe nem lehet csak úgy bemenni, a kulcsot el kell kérni, és talán, ha vásároltál, meg is kapod, nehogy már a csilivili benzinpalota közepén szard össze magad.

***

ui. 1.: JA, ÉS TESSÉK MEGMONDANI: MI VAN A VÖRÖSISZAP-KATSZTRÓFA ÁLDOZATAINAK, ADOMÁNYOKBÓL ÖSSZEGYŰJTÖTT 1.4 MILLIÁRDJÁVAL ÉS A PÉNZ KAMATAIVAL?

FOTO: FORTEPAN

***

ui. 2.: HÖLGYEIM ÉS URAIM! HA ÚGY NAGYJÁBÓL TETSZIK EZ A HONLAP, VAGY AKÁR CSUPÁN NÉHÁNY ÍRÁSA, TÁMOGASSÁK AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT. KÉREM, NYOMJÁK MEG BÁRMELYIK ETARGET-GOMBOT A BAL SZÉLEN ÉS 1-2 PERCIG BÖNGÉSSZÉK A HIRDETÉSEKET. KÖSZÖNÖM!

    Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!