A kicseszett kánikulában nem terheltem agyamat belpolitikával. Nem mintha el lehetne bújni a napi borzalmak, bornírtságok, baromságok, böszmeségek  stb. (nem kívánt törlendő + a sor folytatható) politikainak nevezett részétől, de most inkább köznapizom. Ezt a szót az imént találtam ki, és úgy döntöttem: ikes ige lesz. Mint pl. xanom, xanax, xanik.

Vett a család, rokonság, haverok, ismerősök ezerféle apró, ám márkás háztartási gépet (kenyérpirító, kávéfőző, itakdalse), ezer helyen, szakboltban, cégüzletben, megaláncban, neten. Jött Bosch, Panasonic, Philips, Rowenta, mifranc. Mind, mind kivétel nélkül: Made in China. A Föld lakóinak száma cakk-pakk 6.8 milliárd. Kínában most  kb. 1.3 milliárdnyian élnek, ök a világ legnagyobb hitelezői. Ha egyszer megindulnak…  Tegyék ezt a legbékésebb módon, pl. háztartási kisgépek gyártásával – a korhadt Európának annyi.

***

Csöngetnek, kivánszorgok, meggyőző látvány lehetek: verejtékben úszó irdatlan hasam komplett öltözékemre, az egy szál gatyámra omlik lágyan. A kapuban két, nyakig fölöltözött középkorú hölgy. Az egyiknek – esküszöm! – kis, tarkón fátyolos kalapka is van a fején. Harmincnégy fokban. Úgy 5 méter távolságról köszönnek, merthogy a kertkapuig már nem akarom-bírom elvonszolni magam. Zavarban vagyunk, előbb tán csak az öltözékeltérés miatt. Azután a társalgás okán. Könyvet kínálnak. Ingyér’. Misztikust, éterit, az Úr eljöveteléről. Kímélendő mindannyiónkat, gyorsan, de módfölött udvariasan leállítom az egészet. Nem erőltetik, ám pár pillanatig még álldogálunk: ők lent, hitükben boldog úri hölgyek, én fent, a lépcső tetején, gatyás, bunkó, istentagadó aki vagyok. Mindhárman hihetetlenül kínosan érezzük magunkat. Kutyám ugatni kezd, föloldja a szitut: én be, ők el. Ennyi.

*** 

A villanyóra állását havonta a neten közlöm az áramosokkal. Szerdán cédulát találok a postaládámban: itt járt a hivatalos óraellenőr, nem talált (tán aludtam?), vagy jön holnapután, vagy diktáljam be az aktuális adatot neki telefonon. Ezt teszem és közben repesek. Eljött hát a bizalom kora! Hurrá! A szerv (vagy csak képviselője) elhiszi nekem, kvázi becsszóra, hogy annyi áramot fogyasztok, amennyit mondok. Bemondok. A bemondás ellenőrzésére hivatott ellenőr nem ellenőriz. Remek! Örömömet este családom józanabb tagjai lohasztják: lófaszt bizalom. A hapinak esze ágában sincs a hőgutás időben végigjárni a meredek utcákat még egyszer. Ki vagyok ábrándulva.

***

Közeli kertvendéglő, árnyas fák, persze itt is kegyetlen a lizi, de az otthoni tűzhely még kíméletlenebb: nem főzünk vasárnap. Ménkő nagy Kawasaki érkezik, a nyeregből bakancsba-bőrbe burkolt férfi és nő tápászkodik ki. Sisak, bőrmellény le, ők egy sarokasztalhoz.  Az úr ötven fölötti, csokibarnára sült, kigyúrt: vén juppi. A hölgy korabeli, arca napfoltos, felsőkarja aszottan lötyög. Férj és feleség. Családi hétvége. Csülköt esznek, pékné módra, az a ház specialitása. Kétszemélyes adag. Egész ottlétük alatt egy szót sem szólnak egymáshoz. Ez a pasi nem ezért a nőért gyúrja magát. Az a motor nem feleség szállítására vétetett. Ám a vasárnap, az szent. Az a nejé. Meg a rengeteg fuksz a csuparánc, szeplős nyakon, csuklón. Így kerek a világ.

***

Idén nyáron a Svejk van soron. Anno, még a soktévés, netes kor előtt évente elolvastam, akárcsak a Háború és békét. Most  rotáció van: egyik év Hasek, másik nyár Tolsztoj, a harmadik szabadon választott: Mikszáth vagy Csehov összes novellája, Shakespeare – tragédiák vagy királydrámák, netán a vígjátékok. Mind megunhatatlan. Most a Svejkben bukkanok „újdonságra”. Úgy gyalázza (kortársként!) Ferenc Jóskát meg az egész Habsburg házat, hogy még. Hasek világhírű, ezer nyelven olvasható. Véleményvezér, pusztán az önmaga kivívta elismertsége és Svejk okán. Ha egy pápua pl. azt olvassa:  „Szellemi képességeit elemezve arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy semmivel sem voltak jobbak azoknál, amelyek a nagypofájú habsburgi Ferenc Józsefet mint notórius idiótát tették híressé”, akkor az a pápua notórius idiótának tekinti a továbbiakban a valahai császár-királyt. És ha véletlenül arra jár Habsburg György, vajon kivetíti-e rá is az ősrokont? És ha igen, ha nem, ha nem jár pápuáknál H.Gy., vajon ő mit gondol a fölmenőről? Arról, hogy az egykor oly hatalmas családot egy viharos életű, alkoholista, időnként dutyiba vágott, csóró cseh zseni egyetlen könyve alapján ismerik és ítélik meg az egész világon? És talán az egész famíliát, benne őt is, úgy is mint Vöröskeresztest, úgy is mint utazó nagykövetet, úgy is mint bukott MDF-jelöltet. Szegény Gyuri…

***

Még magasról nézvést
Megvolna az ország,
Werbőczi-utódok
Foldozzák, toldozzák.

tehát:
http://70gigapixel.cloudapp.net/

***

Olvasom: az angol partoknál elsüllyesztettek egy kivénhedt, nagy hadihajót, hogy az amatőr könnyűbúvároknak legyen hol szórakozniok. Engem meg itt fölzabálnak a szúnyogok, mert ennek az országnak még az irtásukra sincs pénze – hogy egyéb, fontosabb ügyekről ne is beszéljünk. Rosszkor vagyok, rossz helyen.

No tessék: a végére azért mégis politizáltam egy hangyányit.

Na, jóccakát…