"Kiérdemeltem már
azt a jogot,
ha köpni akarok...
Nem tapsolok !"
(Petri György)
Ez kemény lesz, remélem. Köz- és magánéleti mérgeim-örömeim levezetése és megosztása. Igyekszem szabatosan fogalmazni, de az árnyalásokra, cizellálásra időnként szarok. Rögzült eszméim többnyire nem vitathatatlanok, értelmes érvekkel meggyőzhető vagyok - majd' mindenről. Kommentelőimnek válaszolok - vagy nem. Trágár csak én lehetek; goromba szinte bárki; kirekesztő, rasszista, gyalázkodó viszont senki. És hogy ez utóbbiak közé ki tartozik, azt én döntöm el, egyáltalán: e blog szabályait én "alkotom", cezaromán, aki vagyok. Például: itt nincs tegeződés!
Setét téli napokra némi angol humor
Az alábbiakban olvasható annak a levelezésnek a kb. szöveghű magyar fordítása, amelyet egy londoni szálloda egyik vendége a hotel igazgatóságával folytatott, s amit az utóbbiak közlés céljából eljuttattak a Sunday Times-hoz - hozzám a netről fújta be valamikor egy kósza szellő.
Zsákfalu, a megyeszékhelytől alig hat kilométerre, alsó fertálya már belefut az erdőbe, ahogy a betonút vége is: karikát vet itt az aszfalt, azon fordul a busz, vissza a városba.
Még Karácsony előtt köremílt intézett pár tucat itthoni címre egy Amerikában élő magyar zsidó. A dolgozat a szent áhítat alkalmából nemzeti megbékélésre szólította az olvasókat. Ha egy zsidó hülye, akkor nagyon az (ÉN mondhatok ilyeneket!): a naiv amerikánus üzenetének - állítólag találomra kiválasztott - címzettjei között újnyilas személyek és szervezetek is szerepeltek, fölösen.
Laura Schessinger, amerikai rádiós, aki egy lelki tanácsadó műsort vezet. Nemrég, mint buzgó keresztyén, azt mondta, hogy a homoszexualitás megbocsáthatatlan bűn, mert Mózes harmadik könyve (A léviták egyházi szolgálatáról) [3 Móz. 18,22] szerint utálatos az. Ezen felbuzdulva ragadott tollat egy Jake nevű hallgatója:
— Színidirektorok váltása?! Na ne. Mennyi volt? Hat, hét? Nem szám. Nem összeg. Maguk, médiákok, rávetődtek cuzámen. Ha feltételeznék valamiféle taktikát, stratégiát illetékesektől, azt vélném, díszletnek, takaróvászonnak használták a színi ügyeket, hogy stílusban maradjunk. Ezek mögött lehetett nagytakarítani.
Jött a hír(?): kényszerpihenőt tart egy poptrió, mert énekesnőjük megbetegedett. A csapat kénytelen volt lemondani a fellépéseket, ám: „Egy bulit semmiképp nem tudtunk kihagyni” - így az együttes egyik tagja, aki szerint - bár útra keltek - fogalmuk sem volt, hogyan tovább.
1. Egy nyomozás során feltétlenül szükséges legalább egyszer ellátogatni egy sztriptíz bárba.
2. Ha motorkerékpáron menekülsz, sosem valami szűk sikátorban döngetsz, ahova nem férnek be a zsarukocsik, hanem a sztrádán tépsz.
3. A legtöbb kutya halhatatlan.
Az alábbiakban olvasható annak a levelezésnek a kb. szöveghű magyar fordítása, amelyet egy londoni szálloda egyik vendége a hotel igazgatóságával folytatott, s amit az utóbbiak közlés céljából eljuttattak a Sunday Times-hoz - hozzám a netről fújta be valamikor egy kósza szellő.
Ehhez aztán nem kell kommentár:
Laura Schessinger, amerikai rádiós, aki egy lelki tanácsadó műsort vezet. Nemrég, mint buzgó keresztyén, azt mondta, hogy a homoszexualitás megbocsáthatatlan bűn, mert Mózes harmadik könyve (A léviták egyházi szolgálatáról) [3 Móz. 18,22] szerint utálatos az. Ezen felbuzdulva ragadott tollat egy Jake nevű hallgatója: 
