"Kiérdemeltem már
azt a jogot,
ha köpni akarok...
Nem tapsolok !"
(Petri György)
Ez kemény lesz, remélem. Köz- és magánéleti mérgeim-örömeim levezetése és megosztása. Igyekszem szabatosan fogalmazni, de az árnyalásokra, cizellálásra időnként szarok. Rögzült eszméim többnyire nem vitathatatlanok, értelmes érvekkel meggyőzhető vagyok - majd' mindenről. Kommentelőimnek válaszolok - vagy nem. Trágár csak én lehetek; goromba szinte bárki; kirekesztő, rasszista, gyalázkodó viszont senki. És hogy ez utóbbiak közé ki tartozik, azt én döntöm el, egyáltalán: e blog szabályait én "alkotom", cezaromán, aki vagyok. Például: itt nincs tegeződés!
Magyar szöveg magyar ünnepen
Jópár éve csöndben figyelem a neten a különböző fórumokat, csereszövegeket, vitákat. Soha nem szóltam, csak olvastam – irigyen.
„Immáron a hazai gazdasági elit öt meghatározó cége százmilliókkal támogatja Overdose versenyeztetését. Járai Zsigmond szerint a csodaló a »magyar gazdasági felemelkedés egyfajta szimbóluma« is lesz.”
Most semmi politika, no közélet, vita nyista. Némi sima derű: részletek iskolai dolgozatokból. Lesz itt elég acsar, elvégre gyün az ünnep, és akkor itt mostanában minden van, csak mosoly nincs.
Ez itt egy hungaricum, sőt: pesticum. Aligha akad Európában még egy főváros, amelynek közgyűlési háza szűk sétálóutcában, a többi épület közé plántálva, azokba mintegy beleszorítva-simítva húzódna. Előtte, mellette semmi tér (Helsinki), aranyhegyű, cifra vaskerítés (Párizs, mondjuk); és mert sétálóutcában van a pesti Újvárosháza, akár be is sétálgathatnánk shopingolás közben, Váci után, Váci utcán…
Írhattam volna marhalevelet is, ami „olyan hatósági bizonyítvány, amely igazolja (…)hogy az állat (…) forgalomba hozása megfelel az állat-egészségügyi szabályoknak. (…) Tekintve, hogy hatósági bizonyítvány, a marhalevél tartalmát - az ellenkező bizonyításáig - mindenki köteles elfogadni. A marhalevélnek tartalmaznia kell: az állategészségügyi igazolást; az irányítási intézkedést(…)” stb. De hát a „pakszus” – kivált magyar parlamenti képviselők kapcsán – mégiscsak disztingváltabb, meg hát tetszett a kis alliteráció.
Kaptam egy föstményt N.I. barátomtól. Na jó, emílben egy képet. A hozzáfűzött két kérdés: kit tart Mária a kezében? Ha azt, akire mindenki gondol, akkor mi az a falon?
Ritkán adatik, hogy pontosan el lehessen kapni egy-egy történelmi léptékű elcseszés pillanatát. Mi, büszke magyarok megcsíphettünk egyet a sok közül: 2007. augusztus 2., csütörtök. Amikor kihirdették a kormányzati negyed építési pályázatának eredményeit.
Haverom-barátom, a szomszéd hasábokon is fölbukkanó Polgár Gyula gyakran elregélte: korán kezdő nagy piás volt. Egyszer elsírta: tulajdonképpen nem lenne szabad még kóstolni sem az igazán jó italokat, mert az addig és azután leküldött, átlagos minőségű szeszek akkortól egyértelműen pocséknak minősülnek, s az ember szeméből könny pereg (humor!) arra az igazi Krug pezsgőre, arra a nagy bordeaux-i borra emlékezve.