Valamely hajdani nagy hős büszkén és dacosan zengte, miszerint ő nem kér és nem ad kegyelmet.
Én, jóval kevésbé büszkén, ám sokéves daccal ösmétlem: nem kérek és nem küldök karácsonyi, szilveszteri jókívánságokat.
Tavaly kb. e tájban ezt írtam szerte és szana:
Ilyenkor, ugye, kívánni szoktak mindenfélét. Mivel 2009 valószínűleg gyalázatosan rossz lesz, mindannyiunknak azt kívánom: ne legyen igazam.
Ez az óhajom sem jött be.
Úgyhogy most (még)inkább hallgatok.
Na, pá.
Csak egy kép – Rákóczi út 1959
2009 december 17
Polgár Gyulának még ma is, túl a hatvanon, olykor módfölött nagy arca van. Időnként nem átallja például magát Prousthoz hasonlítani, mondván, hogy míg a franciának egy teasütemény indította be az agyát, neki ehhez elég egy fotó. Addig nem lenne baj, míg csendben maradna, de hát meglódul a szája is, dumál rendíthetetlenül.
Polgár Gyulának még ma is, túl a hatvanon, olykor módfölött nagy arca van. Időnként nem átallja például magát Prousthoz hasonlítani, mondván, hogy míg a franciának egy teasütemény indította be az agyát, neki ehhez elég egy fotó. Addig nem lenne baj, míg csendben maradna, de hát meglódul a szája is, dumál rendíthetetlenül.
− Amikor még ment a káefténk szekere, magánnyugdíj pénztárat kerestünk: adócsökkentő is, meg hát nem árt egy kis kiegészítő, majd. Fizettünk korrektül, nejem meg én, mint kft-tulajdonosok magunknak, nejemnek meg nekem, mint nyugdíjpénztári tagoknak, ez már csak így megy itt. Azután kipurcant a cég, a család, leállítottuk a befizetéseket pár hónapra, majd kezdtük megint, kisebb összegekkel, ez már csak így megy itt.
Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Polgár Gyulának még ma is, túl a hatvanon, olykor módfölött nagy arca van. Időnként nem átallja például magát Prousthoz hasonlítani, mondván, hogy míg a franciának egy teasütemény indította be az agyát, neki ehhez elég egy fotó. Addig nem lenne baj, míg csendben maradna, de hát meglódul a szája is, dumál rendíthetetlenül.
Polgár Gyulának még ma is, túl a hatvanon, olykor módfölött nagy arca van. Időnként nem átallja például magát Prousthoz hasonlítani, mondván, hogy míg a franciának egy teasütemény indította be az agyát, neki ehhez elég egy fotó. Addig nem lenne baj, míg csendben maradna, de hát meglódul a szája is, dumál rendíthetetlenül.
Polgár Gyula mesél:
