Itt most egy sárga karika van, benne: 18

Divat, ízlés, színvonal:

Fővárosi Kézműipar.

Röviden - eFKáVé!

Az eFKáVé oly híres cég,

valóságos híresség,

elmondhatjuk alappal:

sok-sok női kalappal

szívet-lelket meghódít

az eFKáVé, az eFKáVé!!!

A fenti zeneművet úgy félóránként bömbölte a Budapesti Ipari (figyelem! még nem Nemzetközi!) Vásár valamennyi hangszórója, anno, a Városligetben. Polgár, a könyvkiadói segédszerkesztő akkor éppen előlépett: munkahelye megbízta, rendezzen be egy kis sarkot a nemzetközi könyvkiállításon. Hetekig lázasan szervezett, adminisztrált, asztalosokkal, dekoratőrökkel, kirakatrendezőkkel, grafikusokkal tárgyalt, kivitelezőket zsebből fizetett sörökkel ösztökélt pontos és gyors munkára - meg volt elégedve az eredménnyel. Mindenkinél korábban készült el a standja, pofás lett. Büszkén jelentette mindezt igazgatójának, aki megérkezvén a vállalati Volgával, végigmérte a könyveket, hümmögött és megállapított: - A könyvek fedelei csillognak a felső fénytől, bántják a szemet! Tegyenek ide fekete neonokat!

Azzal el, régi munkásmozgalmi veterán, aki volt. Fekete neonok - Polgár remegett: akkor még fel tudta háborítani az emberi ostobaság.

Az igazgató segédkezni ott maradt titkárnője - a huszonegyéves Polgárhoz képest idős, hiszen a harminchoz közel járó asszony - Polgárra nézett, mosolygott: - Ne is törődjön vele, adok egy puszit, hogy megvigasztaljam. Adott is, Polgár pedig - máig nem érti, honnan szedte a bátorságot: vadidegen, idősebb nő, mi több, férjes asszony, na nem, mi ez itt? - elkapta a kollegina fejét és lesmárolta. Felkészült pofonra, goromba leszúrásra - teljes odaadást kapott. A nő úgy döntötte neki a könyvtárlónak, úgy marcangolta a száját, tépdeste hátát, hogy majd szétesett a szöggel és sörrel megerősített tákolmány. Zárásig folyt a szájsebészet, mindketten remegtek, szemük bepárásodott, fülük nem hallott semmit a körülöttük lévő világból, még az FKV-remeket is csak szűrve, ritkán, azután csak a gongot, a fanfárokat: aznapra zárás. Kirontottak a Ligetbe, úgy száz méterre a felvonulási tribün mögött sűrű, sötét bokrok, pad, oda rogytak le. Nem is bontották: tépték egymást ki a ruháikból. A gyönyörű gömbmellek kitöltötték markát, ő pedig K. tenyerét. Körülbelül itt meg is állt a tudomány, Polgár, mi tagadás, meglehetősen tapasztalatlan volt, és éppen az asszonytól, ettől a nála idősebb, ergo(?) gyakorlottabb asszonytól várt további útmutatást - hiába. Padon? Ülve? Állva? Polgár ősi ösztönnek engedelmeskedve cselekedett, mikor K.-t beleültette magába. Amikor rendbe szedték magukat, a nő el volt ragadtatva Polgár ötletességétől és a fiúnak jó darabig nem volt gondja nemi életére: fűzögethetett riadózó, gimnazista szűzikéket délutánonként, este, hétvégeken, mert a köztük felgyűlt hormonjait naponta akár többször is leápolta K. Az ügy izgalmát az fokozta a végletekig, hogy tették mindezt munkaidőben, munkahelyen, olykor még a kulcsot is elfelejtve belülről megfordítani Polgár eldugott kis szobája ajtajának zárjában.

Ó be' pompás jó itóka:

Traubiszóda, Traubiszóda

Száz örömöt ád!

Jobb a jónál, alkoholnál

a Traubiszóda többet ád!

Az első, külföldinek is minősíthető, licenc alapján gyártott üdítőitalt Polgár a siófoki Omnia presszóban kóstolta meg, a vasútállomás mellett, ma valami bár van a helyén, Traubiszóda helyett szesszel és némi kis fűvel, kokóval, ez-azzal. Akkor valahányszor a wurlitzerbe dobott egy kétforintost, a kiválasztott szám előtt a fenti gyöngyszemet dúdolta a gép. Polgár sűrűn dobálta a ketteseket, mert invesztált: a két csaj, akit fölcsíptek, a Művész üdülőben a szomszédos szobában lakott. Az üdülőbe sima szakszervezeti beutalóval került, szobatársa zalaszentgróti építésztechnikus - hogy miért pont a Művész üdülőbe küldte őket a SZOT, az a kor kideríthetetlen titkai közé tartozik. A szomszéd hölgyeknek legalább valami közük volt a művészethez: szabadidejükben néptáncoltak és olykor a szegedi színház tánckarában is emelgették a lábukat. G., a zalaszentgróti srác fantáziáját éppen e lábemelgetés ajzotta: - Gondold el, öregem, odatámasztod a falhoz, neki meg egyik lába a földön, másik a válladon! Polgár belegondolt, és a második nap estéjére meg is hívták a két csajt némi piára, táncra, ahogy jön. Azok jöttek is, kezdetnek jó lesz ez a két gyerek, gondolták, nagyobb falatokra számítottak. Polgár és a technikus srác összeszámolta pénzét és úgy döntöttek: egy estére akár egy ezrest is földobnak. Fejenként! Egy ezrest! Hatvannyolcban! Egy üveg bor zenés szórakozóhelyen maximum hetven, nyolcvan forint. Fél konyak (a Lánchíd-brandy nevű iszonyat) ötven. Kétezer forint négy embernek - ne folytassuk: a beruházás hozammal járt, Polgár kipróbálta az egy láb fönt, egy láb lent-figurát, kissé fárasztónak találta. Folytatás nem volt, másnap már fölbukkant két vén krapek, lehettek vagy harmincévesek, egy NSU Prinz-el - a lányokat többé még a közös étkezéseknél sem látták. Polgár mindazonáltal három nappal korábban hazament, az az ezres betett neki rendesen.

Mosogasson Ultra Daisyvel!

Így a piszkot sose nézi el.

Majd mikor a padló kerül sorra,

Gondoljon a bevált Ultra porra!

Kézmosáshoz Ultra-solból cseppnyit vesz

Ultra: egészséget így fejleszt!

Ez ment pár évig rádióban, televízióban, és Polgárt mindig elérzékenyítette a Daisy név. Egy buliban ismerkedtek meg, bár azt a bulit jobb lenne zsúrnak nevezni, hiszen otthon voltak a szülők, meg nagybácsik, egyéb ős-strázsák, italként némi csokilikőr, meg tea. Tea! Polgár átkozta haverját, aki elcipelte ide, de muszáj volt: a cimborát, P.-t, jószerivel eltiltották a "házikisasszonytól", korainak tartották, hogy a tizenhat éves kislány egy huszonhárom esztendős, kangörcsös hapsival járjon. A felállás tehát az volt, hogy P. csak Polgárt akarja bemutatni, akiről olyan sokat mesélt már, tetszik emlékezni, ő az, aki novellákat ír. E bemutatás némi respektet adott, és Polgár, az aljas, szemét áruló, azonnal lecsapott a házikisasszonyra, Daisyre, P. szerelmére, aki szőke és feszes volt, amilyen feszes csak egy tizenhat éves lány tud lenni. És persze szűz, rendíthetetlenül az. Mindent megengedett Polgárnak, aki gyűrte, gyömöszölte, vadul, hónapokon át, de a bugyit nem bírta lebűvölni Daisyről. Az nagy ügybuzgalommal, vonzódó érdeklődéssel és lelkesedéssel fogadta Polgár ötleteit, vidám derűvel szorította Polgárt, de slussz. Kijelentette: ő szűzen akar férjhez menni - Polgár pedig még szüzet sem akart elvenni.

Mostanában sok reklámdallamot hall, egyiket sem jegyzi meg, mert nem képes megjegyezni: nincs motiváció - Polgár sokszor, sok évig volt nős.

    Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!