„Rámosolygott a részvénypiacok istennője, ha létezik egyáltalán ilyen, a magyar nyugdíjpénztárakra, a második negyedévben soha nem látott nyereségek ütötték a markukat a befektetéseik révén, a kezelt vagyon így 285 milliárd forinttal nőtt három hónap alatt.
A pénztárak ugyanakkor a hatalmas szárnyalást arra használták ki, hogy túladjanak értékesebbé vált részvényeiken és magyar állampapírokat vásároljanak helyettük.
A magyar magánnyugdíjpénztárakat szorongató satuk közül legalább az egyik enyhített szorításán az elmúlt hónapokban, hiszen miközben a jogalkotás szinte napról napra változtatja a működési környezetet, a pénztári elszámoló rendszerek néhol látszólag az összeomlás határán billegnek, egyes reformvélemények szerint pedig az egész nyugdíjpénztári rendszert fel kellene szántani, és behinteni sóval, a tőkepiacok ezúttal megkegyelmeztek nekik.
2009 második negyedévében a hazai magánnyugdíjpénztárak összességében több mint 176 milliárd forintot kerestek befektetéseiken, ami majdnem ellensúlyozta a tavaly negyedik negyedévi rekordveszteségeket, és jócskán meghaladta az első negyedévben elbukott összeget is. Sőt, valójában a pénztárak fennállásuk óta a legjobb negyedévüket zárták, legalábbis ami a nyereségek abszolút nagyságát illeti. A tetszetős eredményben nyilvánvalóan a részvénypiacok globális szárnyalása játszotta a legnagyobb szerepet, mint ahogyan a tavalyi veszteségeket is túlnyomó részben ezeken az eszközökön szenvedték el a pénztárak, bár az év elején a magyar állampapírpiac is alaposan megtréfálta az ágazatot.
A csinosra sikeredett befektetési teljesítmények a magánnyugdíjpénztári megtakarítások nagyságán is nagyot lendítettek, a pénztárak portfólióinak összesített értéke átlendült a 2000 milliárd forintos szinten is, kisebb részben persze a folyamatosan beérkező magánnyugdíjpénztári tagdíjaknak is köszönhetően. Az ágazat növekedése ezzel együtt szemmel láthatóan megtorpant a 2007 végéig tartó nyílegyenes növekedést követően, de ha az előttünk álló hónapokban a nemzetközi tőkepiacok is úgy akarják, további növekedésre lehet kilátás.
A negyedév során a pénztárakhoz befolyt tagdíjak nagyobb, de nem túlnyomó részét sikerült azonosítani a bevallásokat központilag gyűjtő APEH adataiból, míg a függő, azaz az egyéni számlákon nem jóváírt összeg mintegy 35.5 milliárd forinttal nőtt a negyedév során. Ez önmagában persze még nem mond el semmit a rendszer működéséről, hiszen 2008 harmadik és negyedik negyedévében a pénztárak elvileg több azonosítatlan befizetést azonosítottak és írtak jóvá a tagjaik számára, mint amennyit a függő számlán voltak kénytelenek elhelyezni. A rendszer működése persze ezzel együtt sem megnyugtató, 2008 végén (az említett erőltetett ütemű feldolgozás után) közel 100 milliárd forint várt azonosításra a magánnyugdíjpénztáraknál.
A pénz mindenesetre szinte azonnal megérkezik a pénztárakhoz, így rögtön be is fektethetik, igaz, amíg nem sikerül megtudni, hogy kinek a pénzéről is van szó, kötelesek a lehető legalacsonyabb kockázatot képviselő függő portfólióban befektetni. Talán részben ennek is betudható, hogy a befektetések között továbbra is jelentős részarányt képviselnek a magyar állampapírok (1000 milliárd forintnyi található belőlük a magánnyugdíjpénztáraknál) és bankbetétek.
Sokkal érdekesebb viszont, hogy a részvények és befektetési alapok (amelyeket jellemzően szintén részvényjellegű befektetésekre használnak a pénztárak) értéke a hatalmas árfolyam-emelkedés dacára sem nőtt lényegesen, csupán 3 százalékkal (ez nyilvánvalóan elmarad az eszközökön elért hozamtól), azaz a pénztárak a ralit az értékpapírok értékesítésére használták fel, és főként magyar állampapírokat vásároltak belőlük, így a részvények és befektetési alapok együttes részaránya alacsonyabb volt a negyedév végén, mint az első negyedéves mélypont idején. Persze a negyedév vége óta jócskán feljebb másztak a részvényindexek, de ebből a pénztárak már nem részesültek olyan mértékben, mint tehették volna, ha megtartják részvényeiket, illetve részvényalapjaikat.”
portfolio.hu, szeptember 18.
