Most rajzolok egy jampit.
Meglehetősen vegyes osztály volt, akár az egész iskola: újlipóciai úrigyerekek keveredtek a Váci út, a Bagolyvár (ez a Sziget – utóbb Radnóti Miklós – és a Visegrádi utca sarkán rogyadozó nyomortanya volt) csibészeivel. Polgárt nem igazán kedvelték, Dunaival, Sásdival haverkodott többnyire, de olykor ők is utálták: nagyzolt, tudálékoskodott és nagyon mama-kedvence volt. Suli után iszkolt haza, onnét nemigen engedték ki, holmi utcakölykök közé. A szülői féltést azért valami indokolhatta: Polgárról csakhamar kiderült, hogy nagyon beteg. Az első tanév végén Polgár már nem járt oskolába. Hetek, hónapok óta hőemelkedése, láza volt, cipelték ide-oda, alorvostól professzorig, belgyógyásztól kardiológusig: semmi. Míg azután a húsvéti szünetben Polgár Pesthidegkúton – ahova Orbán szabó gyerekpanziójába minden iskolai vakációkor kicsapták a levegőre a földszinti, sötét szoba-hallból – elkezdett hörögni. Először elhülyéskedtek vele, vicces gyerek, nem? azután pár nap múlva mégiscsak fölhívták apját, ugyan jönne már, kissé furcsa hangokat hallat a Gyuszi. Taxival (Öregem, taxival!) rohantak a Szabadság-hegyre (azelőtt-azóta: Sváb-hegy), a gyerekszanatóriumban
a régi ismerős főorvosnéni, dr. Hoffman Ida röntgen mögé dugta a srácot, fölnyögött, és máris mozgósított: jött sebész, műtős, asszisztencia – echte Vészhelyzet. Polgár, a széltől is óvott Polgár valahogy összeszedett egy finom kis tbc-t, az szétroncsolta a nyirokrendszerét, a trutyi ellepte a tüdejét, már a torkánál állt, pár óra és belefullad saját magába – legalábbis ilyenféle kórleírásra emlékszik Polgár. Gyorsan beinjekciózták köhögés, nyáladzás, hányás, mifranc ellen, torkát okádék ízű lével is érzéstelenítették (amikor sok év múlva egy ismeretlen fogorvos húzás előtt ugyanezzel a szerrel spriccelt Polgár ínyére, a jó fiú széthányta a belét is, rá fogászra, ápolónőre és a teljes miskulanciára – kipucolni sem lehetett a sok gépet, műszert), légcsövébe acélcsövet dugtak, abba vékonyabb gumislagot, azon szippantották le a nyirokváladékot. Kis öröm. Ezt az inkvizíciós módszert megismételték a következő kilenc hónapban hétszer-nyolcszor. Közben fekvés, fekvés és fekvés, némi pirulák, injekciók is: gyorsabb gyógyulást adó mód- és gyógyszerek, legalábbis 1956 Magyarországán, nem voltak. Egy kilencéves kölyöknek háromnegyed évet ilyen körülmények között kórházban tölteni... – az ember hajlamos megérteni Polgár olykor elviselhetetlen egyéniségét.
Levél
Kedves Apukám, most szereztem egy borítékot és egy bélyeget és írok. A levélben amit hazaküldtem nem kértem matricát. Most kérek. 5 ív katonásat amin van Bocskai tüzér, Esze Tamás katonája, egy kuruc vitéz, stb. stb. Zárom soraimat. Sokszor csókol mindenkit Gyuszi. Most matricázok ide a másik oldalra.
Levelezőlap
1956. X. 11. Feladó: Polgár Gyula, Bp. Márton-hegyi u. 6. Tc. Polgár Péter részére, Bp. XIII. Kresz Géza u. 38.
Kedves Szüleim, én nagyon jól érzem magam. Ti, hogy vagytok. Ezen a héten eddig még nem voltam semmiféle vizsgálaton. Lehet, hogy két látogatás mulva megyek haza. Vasárnap légyszíves hozzatok egy jó detektív könyvet, gyümölcsöt, stb, stb. Most rajzolok egy jampit. Sokszor csókol mindenkit. Gyuszi
Rajzolt, csórikám, jampit, matricázott katonásan, hadilábon állva a helyesírással és azt hitte 56 október 11.-én, hogy két látogatás múlva hazamegy. Végül november 25-én bocsátották el, fogaskerekű, busz hiányában gyalog jöttek le a hegyről a Moszkva-térig, ott tankokat látott Polgár, és apja Kossuth-címert vett neki. AZOKBAN a bizonyos napokban (forradalom, ellenforradalom, sajnálatos események, népfölkelés, majd megint forradalom, szabadságharc – Polgár azon, ki tudja miért, de nagynak nevezett generáció tagja, amely mindenről minden minősítést megkapott és a minősítések ellenkezőjét is, naná), szóval abban a tíz napban rendesen fölborult a szani élete. Egyes műtétek elmaradtak, orvosok, nővérek nem tudtak bejönni, mások ottrekedtek a házban, olykor kicipelték a városra néző kórtermekből a kis ágyakat, belövéstől, légnyomástól tartva, máskor darus kocsival fegyveres civilek jelentek meg, biztos tudomással bírva bizonyos fegyverekről, amelyek a hatalmas kertben ásattak el az ávósok által. Egy nővér sírva szaladt a folyosón: – Az oroszok, a rohadt oroszok! – kiabálta Polgár teljes megdöbbenésére. Őt és annyi más bajtársát otthon, utcán, útfélen, iskolában, mindenhol az oroszok (Oroszoooóóók? Szovjetek, fiúk, szovjetek, értettem?!) feltétel nélküli szeretetére oktatták-nevelték, és akkor most valamiért az oro..., azaz a szovjetek – rohadtak? Polgár "szocializációja" megkavarodott, életében nagyjából először, de nem utoljára. Amikor, úgy harmincöt-negyven év múlva, kortársai 56-os történeteiből akkori, tökéletes helyzetfelismerést, abszolút történelmi tisztánlátást hallott, olvasott ki (amelyek szerint ők valamennyien, mindmegannyi nyolc-kilencévesprofi politikus igenis tudták, már akkor tudták,hogy az oroszok-szovjetek-ruszkik, no meg az egész bolsi vircsaft rohadt, sőt ebbeli véleményüknek szóban-tettben megannyiszor hangot adtak), nos akkor Polgár bölcsen(?) hallgatott, és még egy akármit rendelt a jóseggű, -mellű pincérlánytól, mert a piáldákban ilyen husik árulták az italt ésmagukat.
1958-ban Polgár már nem levelezett: fogalmazott, mint minden szabvány-negyedikes.
Fogalmazás-füzet, Polgár Gyula, IV. b. oszt. tan:
II. 26 Munkács hőslelkü asszonya
Zrínyi Ilona a női bátorság és hűség mintaképe. Férje I. Rákóczi Ferenc abban az időben halt meg mikor Ferenc fiúk született. Az özvegyre nagy gond hárult. A két gyermek nevelése és a Rákóczi-birtok kezelése. Új férjét Thököly Imrét a tábori élet nehéz viszontagságaiban is követte. A később török földre távozó Thököly felesége kezére bízta Munkács várát. A várat hősiesen védte Kapora tábornok ellen, aki később sikertelenül távozott. A hátramaradó lovasság körülzárta a várat.Vezérei elárulták Zrinyi Ilonát aki két gyermekével fogságba esett. Amikor férje kiváltotta önérzetes hangú búcsúlevelet írt fiának. Sírját a Zrínyi-címer díszítette.
III. 1. A kis kuruc
A kurucok Thököly Imre vezérlete alatt már Fülek várát is visszafoglalták amit a németek nagyon sajnáltak. A haditanácsban egy Prmack nevű kapitány vállalkozott rá, hogy visszafoglalja a várat. Terve az volt, hogy fuvarosként bort visz a várba, leitatja az őrséget és kinyitja a kaput barátja, Sztapacska előtt. Ez alatt a fülekiek vígan nyargalásztak lovaikon. Az úton egy kisfiút találtak, akit apja után Törökverő Magyar Balázsnak hívtak. Mivel árva volt fölfogadták a várba huszárinasnak. A várban nagy mulatság volt, mert egy fuvaros jött és bort hozott. Éjjel Balázs lódobogást hallott. Kisurrant az udvarra és látta, hogy a fuvaros szekere üres. Rögtön tudta, hogy áruló van a várban. Az alsó udvaron látta, hogy a fuvaros egy alvó katona zsebéből kiveszi a kulcsot. Balázs gyorsan megkondította a vészharangot, kikapta a fuvaros kezéből a kulcsot, fölrohant a felső udvarra és becsapta maga után a kaput. Az ugyanakkor kiözönlő vitézek kardélre hányták a támadókat. Balázsnak ajándékul az elfogott Prmack kapitányon kiváltották az apját. A tízesztendős kisfiú Rákóczi egyik legvitézebb katonája lett.
III. 4. Rákóczi átlépi a magyar határt.
1 A küldöttség megérkezik Rákóczihoz lengyel földre.
2. Rákóczi és Esze Tamás tárgyalása a dolhai veszteségről.
3. A vezér és a jobbágyok közös eskütétele.
III. 5. Megjártam a hadak útját...
Búval vagyok bővelkedő, Sok nyomorúság szenvedő, Elhagylak én áldott haza, Nem láthatlak soha, soha!
III. 6. Bujdosók.
1. A fejedelem és udvara.
2. Rákóczi kívánsága.
3. A bujdosók bánata.
4. A kakukk.
5. Mikes Kelemen a dalosmadár.
III. 10. Föltámadott a tenger!
1.A Pilvax-kávéházban.
2. A hír a bécsi forradalomról.
3. A szabadságharc megkezdése.
4. A tizenkét pont és a "Nemzeti dal".
5. Az egyetem.
6. A nyomdában.
7. Táncsics kiszabadítása.
III. 11. Előre!
A francia gárda és a honvédok jelszava.
2. A két gyermek.
3. A harcoló ifjú sereg.
4. Az apa búcsúszava.
5. A szó, amit eltemetni nem lehet.
III. 12. Himnusz
Megbűnhődte már a nép A múltat s jövendőt!
2. Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére.
3. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára.
4. Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk.
5. S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre!
6. Vérözön lábainál S lángtenger felette.
7. S ah, szabadság nem virul A holtnak véréből.
8. Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának.
III. 17. Kossuth Lajos Cegléden
Cegléd város lakosságát összetömörítette Kossuth Lajos érkezésének híre. 2. Kossuth csatába hívta a nép fiait, az összeszövetkezett urak ellen. 3. A nép az első felhívásra csatlakozott Kossuth seregéhez. Megszületik a híres toborzó. Kossuth Lajos azt üzente, Elfogyott a regimentje, ha mégegyszer azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni, Éljen a haza! Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára, Valahány csepp esik rája, Annyi áldás szálljon rája, Éljen a haza!
III. 19. Világos-Arad.
Az osztrákok az orosz cártól kértek segítséget. Leverték a magyar seregeket. Görgey Világosnál megadta magát. A többi tábornokot kivégezték. Kossuth törökföldre menekült. A magyarokra ismét szomorú napok következtek. Az iskolákat, hivatalokat elnémetesítették.
Sztrájktanyán.
1. A kis szoba.
2. A gond és a füst.
3. A botrány.
4. A román.
5. Az öröm.
III. 24. Emlék a Tanácsköztársaság idejéből
A háború viharából egészségesen hazatért édesapám. Ő is reménykedve várta a harcok befejeztét. Egy napon azzal a hírrel jött haza, hogy kitört a forradalom. Bár nem értettem, hogy mit jelent ez, de rögtön tudtam, hogy valami nagy dolgot. Édesapám és társai otthagyták a laktanyát. Amikor fölköltöztünk Budapestre sok érdekes dolog történt velem. Május elsején az iskolával részt vettem a felvonuláson. A tömeg forradalomi dalokat énekelt. Ezt az ünnepet soha sem felejtettem el.
IV. 2. A levél
Egy katona vállalta a levél kézbesítését az erdőben rejtőzködő Leninnek. 2. Lenin örömmel fogadta a hírt hozót. 3. Válaszában hangsúlyozta a párt irányításának fontosságát.
A lapos, elhagyatott partra érve Jersev kiszállt, elrejtette a csónakot, elindult a gyalogösvényen.
IV. 8. November hetedike
A háború pusztulást, éhínséget hozott. 2. Oroszországban 1917. november 7-én győzött a forradalom. 3. A magyar dolgozók felbátorodtak a győzelem hallatára.
A Néva folyón vesztegelt az Aurora nevű páncélos hajó.
IV. 11. A puszta
Szép kifejezések: dicső, rónaság, merengve, fennséges. Hasonlat: Mik ezek a T betűhöz hasonló alakok a távolban? Az útfélen itt-ott egy-egy pacsirta emelkedik fölfelé, mint fonalán a pók. Megszemélyesítés: Úgy tartja ölében a tárgyakat, mint gyermekeit az anya.
IV. 14. A puszta télen
Szép kifejezések: elfecsérli, kesergő sípjával, alant, lomhán szipákol. Hasonlat: Mint befagyott tenger olyan sík a határ. Mert az az ősz olyan gondatlan rossz gazda. Megszemélyesítés: Hóval söpörték be a szelek az utat. A harmadik velük bírkózni szemközt jő.
IV. 15. Hajnal a pusztán
A pusztán ébredezni kezd a ménes és csak a csikósok horkolnak tovább. A falu is megmozdul. A bárányok a juhok és a libák kisietnek a mezőre. A disznók már ott túrják a talajt. A pásztor friss vizet kezd húzni a kútból.
Hát így.
Hozzászólások
Egy keddi napon kezdődik, amikor a szomszéd házbeli haverommal kijöttünk a Dózsa György úti Építők boxklub edzéséről. A tér már tömeggel volt tele, jobban mondva a Gorkíj fasorral szembeni rész, a Sztálin szobor előtt.
Persze, hogy odavitt minket a kíváncsiság, bámultuk az igyekezetet, ahogy próbálták a szobrot ledönteni. Teherautóra rögzített acélkötéllel is húzatták, nem sikerült. Közben esteledett és a Mémosz épületéből reflektor világította meg a műalkotást.
Ez volt az a pillanat, amikor eszünkbe jutott megkérdezni, mennyi az idő? Éreztük, események előtt állunk, úgy hogy nem vártunk tovább, hazafelé vettük az irányt, be a Peterdy utcába.
Éppen hogy elhagytuk kedvenc fagyizónkat, a cukrászdát, teherautó fordult az utcába, platóján emberek, kórusban kiabálták: vesszen Gerő! Naná, nem tudtuk ki az, de mindkettőnknek rossz előérzete volt. Haver a Murányi utcához közeli házban lakott, apja várta a kapualjban, gyors pofonokkal le is rendezte.
Nekem még hátra volt pár lépés, befordulni a Murányi utcába, be is kukucskáltam, apám sehol. Megnyugodva léptem be a kapun (de sötétek voltak azok a kapualjak), máris fülön fogott apám, szóval szülői aggódás gyanánt megkaptam én is adagomat.
(aztán mi mindenről nem tudtak szüleim: kilőtt tankba és páncélautóba mászásomról, lőszergyűjtésem ről, az égő Divatcsarnokba menésemről, halottak nézegetéséről....)
Valaki, a közben kiengedett gázolajra az ülésből kitépett vattázott részt dobta és meggyújtotta. Mi még benn, a lőszerek közt, a páncélautó alja meg már égett.
Másnál már erről is írtam: kaptuk a hírt, lehet görkorcsolyát szerezni a Divatcsarnokból (ez lett később az Otthon áruház).
Mire haverral odaértünk, tódult kifelé a füst. Benéztem, de fönt a plafonon gomolygott, bementem. A játékosztály az első emeleten volt, de csak a félemeletig jutottam, fejem belekerült a füstpaplanba, úgyhogy görkori nélkül kijöttem.
Nagyon mérgesek voltunk, hogy ilyen messzire eljöttünk, de pucoltunk haza, mert egy két lövést hallottunk.
Szüleinket nem hibáztatom, mert mondtam, átmegyek haverhoz, aki ugyanezt mondta, s telefon nem volt egyik családban sem.
Később úton-útfélen lehetett fegyvereket találni, amikor a menekülő, vagy már a mindent feladó felkelők elhagyták, eldobálták a fegyvereket, nehogy náluk találják meg.
helyesen: 11 óra körül
Nálunk a hétköznapoknak megvolt a kellemes rendje. Édesapám délben általában hazajött, ilyenkor a sofőr is, velünk ebédelt Jóska bácsi maga is többgyerekes apa volt, kitűnően értett a gyerekek és a kutyák nyelvén, én is, Pajtás is nagyon szerettük. Ebéd után édesapám többnyiŹre még kertészkedett kicsit, aztán visszavitte a kocsi a munkahelyére. Estefelé, 5 óra után már kinn álltam a kaŹpu előtt, mellettem Pajtás, egyformán félrehajtott fejjel lestük a zajokat, hegyeztük a fülünket, hogy mikor jön a szürke rendőrségi kocsi a szüleimmel, hogy aztán verŹsengve körülugráljuk őket. A közös családi vacsora után, pedig gyakran elmentünk még sétálni is. 1956 ideges őszén mindnyájan kiéhezetten vártuk a hétköznapi estékŹnek ezt a meghitt békéjét.
Október 23-án azonban hiába rostokoltunk Pajtással a kapu előtt: a kocsi nem jött. Hét óra felé már sötét volt, hűvös is, meg is éheztünk. A kutyát kinn hagytam őrködŹni, nyugtalanul szaladtam a telefonhoz. Csak többszöri tárcsázás után sikerült megkapnom a főkapitányságot .
- Juditkám, kislányom! hallottam édesapám izgatott hangját. Most nem tudok beszélni, nagyon sok a dolgom? Ne várj haza, vacsorázz és feküdj le, aludj nyugodtan!
Ilyesmit máskor is mondott már, de soha nem ilyen izgaŹtott hangon. És faggatni sem tudtam, nem kérdezhettem, hogy mi baj van, mert máris letette a kagylót. Hozzá volŹtam szokva, hogy a szüleim olyan helyen dolgoznak, ahol nem mindig beszélhettek a munkájukról még nekem sem, ezt természetesnek vettem, és soha nem firtattam a nagy jelentőségű ~államtitkokat~ most mégis tele voltam szoŹrongó kérdésekkel. De nem tépelődhettem sokáig, mert azonnal befutott nagymamám telefonja Rákospalotáról.
- Tüntetés van a városban! A fasiszták tüntetnek! Most értem haza a Hősök teréről, ekkora tömeget még életemŹben nem láttam!
A rémülettől megdermedve álltam. Fasiszták? Ráadásul hatalmas tömegben? Itt, Budapesten? Honnan jöttek? Hát a Vörös Hadsereg nem űzte el őket a háború alatt?
A házban csak ketten voltunk Irénke nénivel, no meg egy kutyával és egy macskával de világos, hogy a fasiszŹtákkal szemben rájuk nemigen számíthatok. A fasisztákat meg kell állítani, de legalábbis a szüleimet meg kell védeŹnem tőlük! Ha ide bejönnek, csak rá kell, nézzenek a könyŹvespolcra, és azonnal megtudják, hogy itt kommunisták laknak. Azt, pedig jól tudtam, mi vár akkor a szüleimre: épp elég szovjet könyvet olvastam, szovjet filmet láttam a második világháborúról! Szisztematikusa n végignéztem hát a könyvespolcot, leemeltem mindazokat a könyveket, amelyek a fasisztáknak kommunistákról árulkodhattak volna, eldugtam valamennyit az ágyam alá. A Partizánok az Avas Alján című könyvet, amelyben a szüleim név szeŹrint is szerepeltek, megkülönböztete tt gonddal rejtettem el a párnám alá, majd némi töprengés után mellé csúsztatŹtam a Zója és Sura című ifjúsági regényt is, és megnyuŹgodva lefeküdtem aludni.
Jutka nevű kaucsukbabámat szorongatva éppen elŹszunnyadtam már, amikor csöngettek. Szilágyi Jóska báŹcsi jött értem a szomszédból, hatalmas alakja betöltötte a kerti kapu keretét. Megkönnyebbülve ismertem fel jellegŹzetes, mély hangját:
- Itt nem maradhatsz egyedül. Öltözz, megyünk!
1956. október 28.
Már napok óta Szilágyiéknál vagyok. Julival és a kis JósŹkával alszom egy szobában. Napközben a nappaliban játŹszunk. Ella néni nagyon Ideges, mindig kiabál, Tibor meg mérges rám amiért nem tudok sakkozni Szerencsére már napok óta két rendőr vigyáz ránk, és ők sakkoznak Tiborral, velünk meg néha bújócskáznak.
Igazi forradalom van. A nép felkelt, mert megunta a koŹholt pereket. Nagy Imrét választották meg vezetőnek. Őt már láttam többször is, a bajuszával meg drótkeretes szeŹmüvegével úgy néz ki, mint apuska.
Csak azt nem értem, hogy miért vette el tőlem Jóska báŹcsi a Zója és Sura című könyvet? Még azt is mondta mérgeŹsen, hogy nem kell a gyerekek fejét ilyen hülyeségekkel, tömi. Csak Anyuék lennének itt, hogy megmagyaráznák, mi történik!
1956. október 31.
Apu itthon volt. Egy dzsippel jött, szürke egyenruhában, a fején Bocskai-sapka, a vállán géppisztoly. Mondta, hogy vége a forradalomnak és napokon belül minden rendben lesz. Anyu ottmaradt a főkapitányságon , de nemsokára jönnek haza mind a ketten.
Megkérdezte tőlem: tudom-e, hogy hívják a géppisztolyt? Davaj-gitárnak! Biztonság kedvéért bele tette a kis Jóska ágyába, de én mondtam, hogy puska nem való gyerekágyŹba. Gyorsan ki is vette, mert rájött, hogy igazam van.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.