-- látom a táblát a sztrádán: lepsény, mondom a srácnak, aki lefuvarozott a másik gyerek kéglijébe: itt még megvolt, az meg néz ki a fejéből, nem érti, magyarázom: salamon béla, fingja nincs, ki az, és még ugyanabból a jelenetből van az is, hogy én régi motoros vagyok, az meg a keleti lászló nyögete volt,

ezek egyiket sem ismerik, a dumákat sem, és nekünk sok ilyen volt, még a szüleinktől örökölve, olvassak vagy lőjek?!,  vigyáz malvin, jön a kanyar, és mindnek tudtuk a jelentését, értelmezését, beleszőttük valahányat a köznapi beszédünkbe, mint később a megcsíptük dezsőt --

-- és akkor elmentünk az északi partnak, tihany, épp itt forgatta a dezsőző oszi azt a filmjét, amelyről a minap valami ifjonc azt írta, hogy abban volt az első, már-már amcsi mozikba illő autósüldözés meg profin kivitelezett karambol, ami ugye egy vicc, mert az a karambol az alsó út egyik kanyarjában még véletlenül sem volt profi, ott valamit elmértek, elszámítottak, ezért valódiban csattantak a kocsik ripityára, persze újraforgatni  nem volt  lé,  ezért a jelenet végére bevágták a kovács istvánt, mintha éppen kitámolyogna a roncsból --

-- parasztmerciken száguldoztak a vásznon a zsaruk, vagyis ezerötös zsigán, miszerint zsigulin, ladán, az volt a legnagyobb, legerősebb kocsi a merkurnál, agyonkrómozott orral, kurva drágán, az ilyen-olyan alsóbb főnököknek ez volt a szolgálati kocsija, tán innen a mercizés, és maszekba többnyire bunkónak vélt gazdagék vették, téeszelnökök például, azért a paraszt, meg persze vastagon  irigységből, majd mindmáig átokból, mert  ma is járnak velük, főleg cigányok, a csóróbb lomizók, amikor nálunk, a lakótelepen lomtalanítás van, ezek jelennek meg először, már hajnalban kiválogatják a nekik kellő cuccot, mostanában főleg fémet --

-- az akkori feleségemnek, annak ká gazdag kának viszont valódi mercije volt, és időnként sofőrnek használt, nem szerettem azt a batárt, nagy volt, nem éreztem szélét-hosszát, de azért az nagy poén volt, amikor döcögtem a százkilencvenessel a körúti dugóban, harminöt fokos hőségben, öltönyben, nyakkendőben, zárt ablakokkal, a többi kocsiból meg bámultak, egy atlétatrikós, kövér pacák, verejtékben úszva könyökölt a trabantjában, és a szó szoros értelmében leesett az álla, amikor meglátott, azután halántékába forgatott mutatóujjával jelezte, hogy mi a véleménye az elmeállapotomról, pedig én csak élveztem az itthon akkor szinte nem ismert autóklímát és kiröhögtem őt, a kis köcsögöt --
   
-- ami kifejezés a mai értelmében akkor még ismeretlen volt, elképesztő, hogy a szleng, argó is milyen gyorsan változik, és a régiek mára ismeretlenek, az újak meg néha kifejezetten szemléletesek, szellemesek, például  gyökér, kispályás, húzós, néz ki a fejéből, penge, sasol, parázik, kavar, nyomul,  pörög,  vegyél vissza, durva, arc, király, süti,  szívás, beindul,  húzz bőrt a fogadra, ne túráztass,  lehidal, benga, húzz el, tök, teljesen rendbe’ van, benyomva, bejön nekem, megvan?, vetted?, fogod?, brutális, ász, dobok egy hátast, zseton, csóka, cimbi, vazze!, bameg!, lazíts, eszik mint állat, csúcs, ne stresszelj, leszakad a pofám, bekattan, alsó hangon, és ez mind semmi, van egy blog, a szleng.blog a neten, na az csúcs, olyan szövegek, hogy kifekszel --

-- mert a nyelv folyvást változik, ami természetes, de azért én nem vagyok egy nádasdy ádám, hogy annyira megengedő legyek, és már akkor, hajdan kapartam a falat, ha valaki akit használt ami helyett, bant ba helyett, ha olyasmiket hallottam, hogy bonyolít, meg: munkát végez, intézkedéseket tett, és mindez mára teljesen természetes lett, írásban is, írástudóktól is, mint az is, hogy: a ruhát, fuvart, a berendezéseket  b i z t o s í t o t t a, bazmeg, az  állami biztosító, az biztosít, meg a rendőrség a helyszínt, ahol agyonváglak ezért biztosítottért, te szemét, rohadék, bunkó, paraszt, mocsadék – köcsög! -- 
 

    Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!