-- vazze, azt álmodtam, hogy könyvhét van, én meg tizenkilenc évesen segítek a boltban az ünnepi kirakatot rendezni, plakátok, zászlócskák, slájfnik a kötetekre, körkép, rivalda, szép versek, hogy most akkor ezek ötven százalékkal olcsóbbak, azután amikor megébredtem, hallom a rádióból, hogy frankón könyvhét van --

-- nekem az első két munkahelyem könyvesboltban volt, elvileg eladóként, gyakorlatilag trógeroltam napi nyolc órát, az ötven kilómmal sok-sok mázsa könyvet, minden áldott? átkozott nap, mert nem igaz, hogy az idő megszépíti az emlékeket, az igazán szemét dolgok beléd égnek, nekem sok ilyenem van, ott tapasztaltam meg például először, mi az a kontraszelekció, persze fogalmam sem volt akkor, hogy így nevezik, csak azt éltem meg nap mint nap, hogy egy félanalfabéta, ám állítólag munkásmozgalmi némber aláz percenként, hatvanhárom évem alatt két embert gyűlöltem, fehérizzásig, mert a gyűlölet nagyon ritka valami nálam, azt ki kell érdemelni --

-- persze azért volt sok jó is, néhány kedves cimbora, szegény B.Tibi, vagy K. Jóska, akivel máig haverok vagyunk, meg a nők, a kolléganők, akadt, aki csak vad smárolásba-tapizásba ment bele, mással hatalmas rahedliken, vagyis a rendbe rakott könyvhegyeken szeretkeztünk a raktárban, és minden helyen szinte mindig ittunk, nekem a pia sokszor segített, akkoriban ködbevontam vele az agyamat, hogy ne lássam-érezzem a sok bornírtságot, megaláztatást, a nem-a-helyemen-levés gyötrelmeit --

-- no persze ha alkalom is adódott, ünnep, könyvhét, akkor lett casus bibendi is, prémiumokkal megtámasztva, és a város különböző pontjain fölállított sátrak közelében tuti volt valami itató, én a vígszínház előtti pavilonoknál buzgólkodtam, ott csupa haver és gyönyörű lányok működtek, osztálytársak a könyves suliból, oda is helybejöttek a csodált kortárs írók, egy déry, egy örkény, egy karinthy, csekélység, és nekem mindenki dedikált, évekig tele volt a polcom olyan kötetekkel, amelyekben ott feszült, hogy például polgár gyulának szeretettel illyés gyula, és akkor még dicsekedtem ezekkel a civileknek, úgy állítva be, mintha derék régi cimborák lettünk volna az öreggel, de mára alig maradt ilyen csudám, a válások, a költözések ugye --

-- meg volt könyvsorsjáték, azt hiszem évente kétszer, könyvhét meg karácsony táján, vehettél pár forintért kis szelvényeket, amelyekkel rádiót, tévét, skoda 1000 mb-t!!! lehetett nyerni, a nyeretlen jegyeket meg levásárolhattad könyvért, a sorsolás meg nagy buli volt, az operettszínházban, hatalmas esztrád, amikor menő volt a szalvétagyűjtés, a psotának volt egy dala, hogy „papírszalvétát kérek, mert esztet gyűjtöm én”, és a műsorban elénekelte, közben könyves szalvétákat osztott a közönségnek, dedikált is, majd széttépték, mármint őt, nem a szalvétát,  és az egész könyvhétnek valóban volt valami ünnepisége, valami eltérés a hétköznapoktól, és az emberek rengeteg könyvet vettek, mert szerettek olvasni és egy kötet nem került egy húszasba sem, és imádták az írókat, minden sztárolás, celebség nélkül, meg nem volt, mint ma, több ezer kiadó, több ezer könyvvel, és nem csak azért akarta mind, hogy valamennyi kötete a könyvhétre jelenjen meg, mert az ingyen reklám, és nem ölték egymást a kurva drága helyekért a vörösmarty téren, mert ez az ár nem számít, ha egy hétköznapi regény háromezer forint --

-- az amúgy is olcsó könyveket évente egyszer-kétszer még olcsóbban adták, fél áron, persze csak az egy bizonyos dátumig megjelenteket, apró stemplim volt, amellyel a könyvek utolsó lapját kellett megbillogoznom, hogy holmi csaló ne vihesse  be egy másik üzletbe, teljes áron kicserélni valami másra, vagy eladni az antikváriumban, ahol az eredeti árból kalkulálták a vételit, de azzal az én kis stemplimmel magam csaltam, haveroknak-barátoknak-csajoknak a legújabb könyvekbe is belenyomtam, így fél áron vagy még olcsóbban vásárolhattak, és nem szégyelltem magam ezért, hiszen a két szememmel láttam, hogyan lopnak ki a főnök meg a helyettese, a pénztáros szinte naponta nem könyvet, de készpénzt!!! a kasszából, és már nem voltam ott, amikor lebuktak, majdnem egy milla volt a hiányuk, egy milla, hatvannyolcban!!!, de semmi bűnügy, a mozgalmi múlt segített --

-- akkoriban volt egy kunsztom, sétáltunk a kőrúton, minden könyvesboltnál megállva, hátat fordítottam a kirakatnak, a társaság címeket sorolt, én meg vágtam a kötet árát, ez még egyszerűbb volt, de bemondtak egy számot, teszem azt huszonhat, és én fölsoroltam minden huszonhat forintos könyvet, no ez jó volt, erre jó emlékezni --  
 
 
 

    Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!