Sej, daliás, bár rövid idők, amikor még nagy ember volt! Amikor piszkosul jól keresett! Amikor házat építtetett, ő meg a neje! Oké, főleg a neje.

Polgár Gyula és családja már két éve lakott  az új házban, Buda környékén, de a kégli csak akkor lett kész teljesen. Mármint Polgár neje szerint, kinek ebbeli véleményét családja őrültségnek tartotta, de a nő hajthatatlan volt: − Ahogy elterveztük, úgy kell lennie. Márpedig a tervrajzok hatalmas épülethez számos „apróságot” is tartalmaznak: az ötszáz öles telek parkosításától a medencéig. Pontosabban az uszodáig.

A házzal együtt épült szárnyba végül ellenáramoltatós medence, hatszemélyes jacuzzi (süllyesztett persze), álló meg fekvőszoli, kétféle szauna (normál és infra,) némi gyúrógépek kerültek. Polgár, miközben a kinti iszonyú forróságot csak a légkondicionált fürdőház teleüveg falán keresztül érzékelve tempózott, elégedettnek volt mondható. Végre nagyjából azért befejeződik ez az egész kéróhistória, és a család mind az öt tagja (papa, mama, két gyerek meg anyós) elfészkelődhet a maga, fürdőszobával − mamának külön konyhával is − felszerelt vackába.

Egy ilyen ház körül mindig akad valami munka: könyvespolcot fölfúrni, darabokból bútort összeszerelni, karnist méretre vágni; és persze ott az új kert napi ezer ügye. A különböző, e föladatokra fölkért iparosok, meglátván a valóban impozáns ingatlant, meg a hozzá tartozó tárgyaló felet (ez volt Polgár), könyörtelenül átvágták őt.  A csodapalota  valószínűleg kihozta belőlük a csillagászt, merthogy bolygóközi árakat kértek két tipli benyomásáért, vagy egy tuja elültetéséért.

Polgár neje, a nagy kavaró, az élelmes üzletasszony  egy ideig hagyta szívatni magát, csak férjét hordta le naponta, elmondva mindenféle tesze-tosza entellektüelnek a szerencsétlent. Azután ezt elunta, körbenézett különböző vállalkozásai kádereinél: kiszemelt egy harmincas pasit, jó szervezőt, fürge srácot, aztán mellé néhány szakembert: villanyszerelőt, vizest, burkolót, asztalost, meg három kertészt, erdélyieket, no persze minden papírjuk rendben. Kiépítette a logisztikát: egyik telephelyén pl. teremtett nekik jól felszerelt műhelyt, adott kocsikat, mobiltelefonokat, és megalakította Gyorsszolgálatát. Az egyik kölyök beült a kocsiba, bejárta az agglomeráció közeli falvait, kis cédulákat szórva a postaládákba: cég indult, mindenféle házkörüli apróságot szerelünk, füvet nyírunk, függönyt szabunk - tessék minket hívni.

Polgár szerint kőkemény hatékonyság-, befektetés-, szakelemzésekkel is kimutatható: ez volt az asszony leggyorsabban megtérülő, legjövedelmezőbb bótja. Alig győzték a munkát, új embereken és eszközökön gondolkozott a nej, akinek nevét áldotta az egész környék. Nem volt mindenféle kavar, pl. kiszállási díj, csak órabér meg anyagköltség, mindkettőről számlát adtak. Hogy korrekten kalkuláljanak, el ne húzzák valami apróságon a munkát, arról  Polgárné gondoskodott. A leglehetetlenebb időkben, helyeken csapott le embereire, annyiszor és mindaddig, amíg meg nem győződött: valóban csak öt percet fordítanak egy ötperces munkára, és annyit is kérnek érte.

A nő többször kifejtette Polgárnak: szilárd hite szerint ez az uszoda nekik ingyér’ van: ha a sok rabló nem cseszteti, nincs gyorsszolgálat, nincs belőle zsé, nincs medence.

Akkoriban Polgár is üzeletemberkedett, a maga szakmájában sikeresen. De az asszony a fejére nőtt, elnyomta, lenézte, lekezelte. A férfi nem sokáig élvezhette (mert élvezte, tagadhatatlan) az uszodás luxust – kitelt az ideje, lapátra került.

Mindez arról jutott eszébe, hogy a minap a lakótelepi ház kapuján elhelyezett gyűjtőládában − ahonnan a lépcsőkre csurognak a prospektusok, szórólapok, helyi újságok −  talált egy színes, szélesvásznú, csudapapírra nyomott magazint, amely különböző uszodákat, medencéket kínált. Kitört belőle a hajdani menő reklámszaki és berágott:

− Micsoda hihetetlen pénzkidobás! Itt elpocsékolni ezt! Ki az a vadbarom, aki azt föltételezi, hogy a telepen valaki, bárki, egy panelproli − uszodát rendel!!! 

Másnap, évek óta először, elment úszni: a közeli iskola tanmedencéjébe.
 



 

    Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!