Polgár Gyula szerint a robusztus termetű Bujtor István rendesen megosztotta első maga rendezte? írta? filmjével a nagyérdeműt: akadt akinek a nyála csorgott a tenisz partik, vitorlásversenyek láttán: – Hát igen, az urak, tudnak élni… Ők voltak azok akiknek leginkább tetszettek az olyan szövegek, miszerint „Indítsátok a Star-t!” – ez olyan jó, szakszerű, sznobos volt; meg a „Ideadnád a távcsövet, Géza bátyám” – ez meg aztán istenien dzsentris.

Másoknak a jó nők (a feszes keblű, ifjú Hernádi Judit), meg a csudakocsik (Parasztmerci, vagyis az ezerötös Lada) tetszettek. Egy harmadik társulat az egésztől herótot kapott: bugyutácska cselekmény, átglancolt világ.

Ám Polgár emlékei szerint közös élményt is átélt e heterogén publikum: elélveztek, amidőn Ötvös (vagy Eötvös? akkor valószínű még ővel, ma nyilván eövel, hja, a kor szava) Csöpi dobozos söröket kezdett dobálni egyik vitorlásból a másikba.

Értsünk szót: dobozos söröket dobálni a Balaton vize felett.

Mely dobozos sörök akkortájt kizárólag valutás boltokban voltak kaphatók, nevükből illően valutáért, az pedig kinek volt? Ha volt, miként igazolta? – ne soroljuk: aki élt, tudja miről van szó, aki nem, ne is tudja meg.

Ha a cselekmény nem is, a cselekedet dermedten szögezte székébe a nagyérdeműt. Ha akkor Bujtor Csöpi beleejt egy dobozt a hullámokba – no nem, azt egyrészt kivágták volna, másrészt, ha benne hagyják, Bujtor művész úr tán tömegharag áldozatává lesz.

− Ugattuk a holdat alulról, rendesen – emlékszik Polgár. – A szomszédom a minap sörrel kínált, aszongya 89 forint volt darabja, vett egy kartonnal valamely Tescoraauchanban, no name német – és borzalmas. Ihatatlan.

Polgár Gyula szomszédja most karácsonyra vár, jó lesz az a szörnyűség jattul a postásnak, lapkihordónak, házgondnoknak becézett lépcsőház-takarítónak. Ha egyáltalán elfogadják.

Annyira alulról  azér’ má’ nem ugatjuk a holdat.

    Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!