TÁBORI POSTAI VÁLASZLEVELEZŐLAP.

Cím: Polgár Péter ksm. A tábori posta száma: M 569.

A feladó neve: Polgár Péterné, foglalkozása: háztartásbeli,címe: Csáky u. 3.

Háztartásbeli? Micsoda eufémizmus, húzza száját Polgár Gyula: állandó munka nélkül, otthon dolgozó varrónő volt Anyu, igaz, annak kiváló, szabász-vizsgával, az ám!

A címzett csapattestének, alakulatának megnevezése szigorúan tilos

 

1944. április 10.

Édes kis szívem. Talán megkapod ezen pár sort. Itt írom ezt a levelet Liliéknél, együtt szaladgáltunk ma a Síp utcában és bevásárolni. Kabátot küldök, igyekszem mindent elküldeni amire kérsz, csak az a baj, az utolsó pillanatban kaptam ez értesítést, hogy mit küldjek. Kis pofikám, hogy vagy, remélem komoly bajod nincsen. Hallom ukránbetegséged volt, küldök egy orvosságot ellene. Nagyon vártam a megígért ajándékot születésnapomra, de hallom, egyelőre erről le kell mondanom. Nagyon odavagyok, nem minthogyha számítottam volna rá, de gondoltam talán mégis megfordul egy kicsit a pechszériánk. Nagyon kérlek, ha módját ejted egy hosszú, kimerítő levelet írjál. Ne kérdezősködj idegen emberekről, hanem próbálj beszámolni magadról és környezetedről. Mi, Laci, Miki, ritkábban Misi feleségei összejövünk, ahogy egyiktekről, vagy másiktokról hírt hallunk. Mindnyájan jól, egészségesen vagyunk, csak egy bajom van, és az Te, mint Te is írod de nekem nem 100%, hanem ezerszázalékra. Élek csendben már amennyire lehetséges. Apu még itthon van. Orvosi vizsgálatom sajnos nagyon jó volt aránylag, úgy hogy nem ér semmit. A pert megindították okt. közepére van tárgyalás kitűzve. Péterfy is írt, hogy napok múlva majd újra megírja mikor lehet a könyvért érte menni. Kendével sajnos még nem tudtunk zöldágra menni, te kellenél ide aki a nyakára járnál én sajnos nem érek rá apu pedig..... Sietek befejezni mert már 3/4 5 és haza is kell menni. Édes szívem ne izgulj, minden rendben, élek dolgozom és nagyon nagyon várlak és imádlak rendületlenül. Kisapám vigyázz nagyon magadra, sokszor milliószor csókol Rózsi.

ui.: Édes szívem az ing ugyanott készült ahol Lacié.

 

Anyu kissé hadilábon állt a központozással, Anyu kissé önző volt ajándékügyben, és milyen idők lehetnek azok, amikor egy orvosi vizsgálat nagyon jó eredménye szinte tragédia? Milyen per 44 tavaszán? Milyen ingkészítés egy ksm-nek? Polgárnak csak kérdései vannak és csupán egyetlen válasza: – Nagypapa akkor még élt. De milyen jogon nevez valakit az ember nagypapának, amikor soha nem ismerte, mert nagypapa az ember születése előtt három évvel, fenti levlap elküldte után hat hónappal elindult Mauthausen felé...

 

 

TÁBORI POSTAI LEVELEZŐLAP

 

1944. aug. 28.

Drága Szívem, értesítéseidet megkaptam és megnyugodtam. Örülök, hogy nem vagy egyedül és még udvarlóid is akadnak, akikre iszonyúan féltékeny vagyok...! Egészséges vagyok, csak nagyon-nagyon hiányzol! Remélem, hogy Isten segítségével egyszer viszontlátjuk egymást! Apuval mi van, hol dolgozik? Otthon lakik? A kikeresztelkedésedet helyeslem - már eljövendő gyerekünk (mert lesz, ugye!?) szempontjából is. Az enyémmel úgy látszik várnom kell leszerelésemig, mert itt nehézkesen menne. Lajcsi, Dodó Pesten dolgoznak? Mi hír Béláról? Mit mondott az orvosi vizsgálaton? Kérlek felelj ezekre a kérdéseimre. Második lapomat még nem kaptad talán meg, mert arra válasz még nem jött. Ismétlem, nekem semmi bajom, csak Te ne idegeskedj, és ne légy beteg. Ezt a lapot egyébként hegytetőn, erdőszélen írom, ahol a foglalkozásomat gyakorlom, lévén marhapásztor! Könnyebb mint egy cikket vagy novellát írni, de legalább egy marha talán értelmesebb, mint a novella vagy pláne írója! (Egyébként írtam én is, már alig várom, hogy felolvashassam, hogy megjelenjék!) Válaszolj mindenre, csókolom

Laci, Tibor jól vannak?

Csók P.

 

Laci akkor még jól volt, mert egyáltalán megvolt. Ő is, meg Dodó, a nagyreményű operaénekes is eltűnt fél éven belül, de ez más történet, nem az írogató Apué. Tényleg: – Írogatsz, Apu? Ne csináld, öreg, ne tépd magad – Polgár torka elszorul. Ő ismeri a jövőt, a pedáns hivatalnoki éveket, a robotolást a családért, a beteg Anyuért és érte, Polgárért, a kereset-kiegészítésként vállalt éjszakai gépeléseket, mások írásainak másolását, amely kiölt Apuból mindent: esetleges tehetséget, de főleg a kedvet, az elszántságot, az életet.

 

 

TÁBORI POSTAI LEVELEZŐLAP

 

1944. IX. 12.

Drága Szívem, a légó pincéjében írt lapodat is megkaptam. Remélem rövidesen viszontlátjuk egymást. Hogy mit jelentesz nekem, nem kell hangsúlyoznom. Lehet, hogy rövidesen jelentkeznek Nálad kisebb holmikért az én cédulámmal. A rend kedvéért újból közlöm - az utolsó fizetésem 170.- + 10 % =272.- volt és Rónától a suba alatt kapott 6 havi felmondás jár nekem mint önálló levelezőnek. 1932. VI. 15 léptem be, 12 év után jár 4 havi végkielégítés, összesen 10 havi fizetés. Írd meg mi van Veled, rövidesen kapsz hivatalos lapot és aki jelentkezik a holmikért levelet átadhatsz, pénz nem kell, élelmet nem lehet küldeni. Remélem Te is jól vagy, itt már hűvös van és sár. Megírhatod majd (de egyelőre ne írj ilyen rendes lapon, csak amit tőlem kapsz) Nagyon szeretlek! A Téged érdeklő új rendelet folytán mi lesz? Ezt is írd meg és mit mondott a Mabi-vizsgálat?

Imádlak és vigyázz magadra.

Csók P.

 

Suba alatt, Rónától? Apu bármit is suba alatt intézett volna? Képtelenség. Amikor Polgár első „jobb” munkahelyéről már az első héten déltájban hazament, Apu értelmében rosszul lett: – Lógsz? Az első napon lógsz?! Haláláig nem tudta, nem akarta fölfogni, mi az a kötetlen munkaidő. Nemhogy becsületes volt: hülye volt – Polgár dühös: magára, mert káromolja apját és apjára, mert tényleg a naivitásig tisztességes volt Polgár Péter és mire jutott vele? Kistisztviselőként nyugdíjba ment a hatvanas évek elején, és slussz, annyi.

 

TÁBORI POSTAI VÁLASZLEVELEZŐLAP

 

1944. IX. 20.

Édes Életem, szemrehányással kezdem ezt a lapot, ne csókoltass annyi embert és annyi érdektelen emberről ne kérdezősködj mikor olyan kevés fér egy lapra és a másik oldalára is írjál. Engem csak Te és csakis Te érdekelsz, mit csinálsz, hogy vagy, nem hiányzik semmid, mindened megvan? Nem szenvedsz semmiben sem hiányt? Édes kis apám, nagyon köszönöm a jókívánságaidat és a csokrot, nagyon-nagyon jólesett. Nagyon egyedül éreztem magam és szomorú voltam. Az igért csomagot sajnos nem kaptam meg, pedig csak azt szerettem volna. Nem tudom lehet-e remény arra, hogy azt valaha is megkapom. Csak az tartja bennem az életet. Ezt a lapot a pincében írom. A tárgyalás október végén lesz. 14 P bélyegköltség és 10 % perköltség nyerés után. Bélát nem tudom hogy kutassam föl, pedig talán neki megvan a mentesítése, ami neked is jó. Mondd Te hiszel abban amit írtál? Egyelőre velem kapcsolatos dolog még nem történt meg, el vagyok mindenre készülve, de remélem nem lesz belőle semmi. Lili és a család jól van, hétfőn voltam náluk gratulálni. Lajcsinak hál istennek semmi baja, most úgy látszik haza jár esténként, ott is az egész család jól van. Jolival nem békültem ki, nem járok soha arra. Napokban volt itt Lola, egy szoknyát hozott. Itt is már elég hűvös van. Én egészséges vagyok, nem lehet most a legszebbeket mondani egészen, mert megint mindig fázom. Nem tudom elolvasni amit írok, de sokat akarok írni ezért kisbetűvel írok és ezért csúnya. Az orvosi vizsgálat sajnos nagyon jó. Marosi azóta sem jelentkezett, majd írok még neki. A Bori írt végre, hogy el van intézve és majd értesít, mikor lehet a könyvért menni. Munkám van egy kevés, nem kell aggódnod, itt minden rendben van, csak tőled jöjjön rendesen értesítés. Nagyon, nagyon szeretlek és várlak mindig, éjjel-nappal haza. Milliószor csókol

Rózsi

 

Még mindig az az orvosi vizsgálat. Meg Lola és Joli, akivel Anyu juszt se békül. Pedig már csak két hét és indul a menet a téglagyárból Lichtenwörth felé. Polgár nyolcvankilencben, ausztriai kóborlásakor megpillantotta a helységnévtáblát: Lichtenwörth. Nem ment tovább, elkanyarodott, kerülőt tett drága benzinnel, de nem ment az egykori láger közelébe.

 

LEVÉL, GÉPELVE

 

1948. dec. 2. csüt. délután

Drága Életem,

e pillanatban kaptam meg lev. lapodat, melyben írod, hogy de. 5-ig jelentkezned kell a körzetben. A körzet ott van a Visegrádi utcában, ahol egyszer vártál rám, mikor felszaladtam. Egyébként a kapu alatt ki van írva pontosan.

Verának nem volt joga elkérni a tagkönyvedet és nem értem, miért adtad oda? Ezt nyugodtan mondd meg neki. A tagkönyvet legfeljebb a felülvizsgáló bizottság kérheti el, ha okot talál rá. Egyébként azt írod, hogy 5-ig kell jelentkezni, ezt azt jelenti, hogy 5-én, tehát vasárnap is lehet még? Ezt tudd meg feltétlenül, mert ez esetben Veled megyek természetesen, bár nem hiszem, hogy beengednek ilyen vizsgálathoz. Mindenesetre közlöm a következőket:

Verának – ismétlem – nem volt jogában elkérni a tagkönyvedet, legfeljebb akkor, ha a Párttól hozott volna egy ilyen levelet. (Egyébként, ez esetben úgysem tud semmit csinálni, mert a most folyó felülvizsgálatok során mindenkinek személyesen kell megjelennie a bizottság előtt, tehát ő nem tud semmit sem elintézni, legfeljebb annyit megtehet és remélem meg is teszi, hogy előre megmondja, mi a helyzet Nálad.)

Mielőtt különböző kérdéseket tennének fel, hogy miért nem mégy pártnapokra, szemináriumra miért nem jársz, megmondod, hogy 1945 augusztusa óta másállapotban voltál, állandó orvosi kezelés alatt, állandóan feküdnöd kellett, sajnos eredmény nélkül, mert 1946 februárjában héthónapos koraszülésed volt, a gyerek meghalt, s utána újból hónapokig beteg voltál.

Nyugodtan, Szívem, egészen nyugodtan és őszintén mindent meg kell mondani. Utána pedig néhány hónapig, amíg újból másállapotba nem kerültél, dolgoztál (varrtál) és háztartást vezettél.

Gyuszika születése óta pedig – ezt, ha van nő a bizottságban – úgyis megérti, annyira leköt a gyerek, hogy tulajdonképpen orvosi rendeletre naponta néhány órát kellene pihenned, amire nem kerülhet sor, mert a gyerek minden percedet lefoglalja. A deportálásban szerzett tífuszból kifolyólag maradt fent ez az állandó gyengeséged, amihez hozzájárul még az anyagcserezavarod is. Tehát fizikai képtelenség, hogy látogasd a körzetet.

De! A férjed a Szabad Nép kiadójának osztályvezetője, az újságkiadó szakosztály titkára, szakszervezeti szemináriumvezető és előadó és a Hetilapok Szindikátusának alelnöke. Ő szokott Neked hetenként kétszer az aktuális politikai és gazdasági kérdésekről esténként beszélgetés formájában referálni. Megemlítheted, hogy Apukád 1919-ben a Mérnök Szakszervezet egyik vezetőségi tagja volt és akkori működése miatt 1919-től kezdve semmiféle munkát az akkori reakciós kormánytól nem kapott.

Egyszóval nyugodtan szívem, ne idegeskedj. Talán el lehet intézni, hogy vasárnap menj fel, akkor Veled megyek, bár - ismétlem - nem valószínű, hogy a felülvizsgáló bizottsághoz engem is beengednének.

A legrosszabb esetben visszaminősítenek tagjelöltté, ha ez történik, nem szerencsétlenség, akkor majd még beszélünk a dologról. (Egyébként ezt is meg lehet fellebbezni.)

Imádlak Drágám és alig várom a percet, hogy már otthon legyek. Ma érkezett ide Krámer Gabi, emlékszel az a mísz, csúnya vénlány, az Újságnál volt, s ha jól emlékszem, Neked is varrt rövid ideig. Egy okkal több, hogy meneküljek innen,....

Csókollak Péter

 

Egy ksm és egy lágerlakó a szovjet (nem, nekik soha nem orosz) csapatokat felszabadítóként fogadta, a velük jött ideákat vakon hitte, mert nem volt más, nekik nem volt más. A Párt akkor nagybetűvel íródott nekik, nagyjából 56-ig. Hívők lettek, kis hivőcskék, nem váltak hitük főrendjeivé, hiába a hangzatos osztályvezetői cím: két kollégát jelentett és két évig tartott. No és Nagypapa, mint bolsi ellenálló! Tagkönyvelvétel! Visszaminősítés tagjelöltté! Atyavilág! És most már beteg az Anyu? Nincs sajnálatosan jó orvosi papír? Polgár most, ma, egy új évezredben már tud ostobán ironizálni, de azt is tudja, hogy akkor, 48-ban e két ember félt, újra félt, még akkor is, ha majd jön felmentőként az alelnök elvtárs-lovag! Fehér, szindikátusi paripán! Polgár röhög, mit tehetne mást kínjában. Még az sem hatja meg a cinikus állatját, hogy ő maga, személyesen a kis Gyuszika is mentőérv lett egyéves korára!

 

 

LEVÉL, GÉPELVE

 

1952. november 23.

Kisfiam,

egyet szögezzünk le: nem szeretek mást, nem csallak meg még futó kalanddal sem és nem érdekel más nő. Hogy azután elhiszed-e vagy sem - nem tudom. Az én lelkiismeretem tiszta.

Nem tudok és nem is akarok nagy szavakat használni, de egyet végy egyszersmindenkorra tudomásul: Te és a gyerek vagytok az én életem, életem értelme, elsősorban Te, aki nyolc év óta minden jóban-rosszban mellettem voltál. Itt nincs vita, ha Te nem lennél, nem érdekelne semmi és senki.

Emlékszel rá, tavaly, mikor Lelléről hazajöttem, mind a ketten rájöttünk, hogy nem bírjuk egymás nélkül még kis ideig sem, azonnal meg is egyeztünk, hogy soha többé egyedül nyaralni nem utazom el. Nem is utaznék, holott orvosok ajánlották a teljes környezetváltozást és kikapcsolódást... Emlékszel, hogy annak idején viccelve mondtam, hogy bizony egyedül utazom két hétre a Mátrába. Erről persze most szó sincs, egyrészt, mert csak kéthetes szabadságot kapok, másrészt, pénz nincs rá, de legelsősorban: Nélküled nem mennék.

Igen, tavaly megígértem és meg is tartom, hogy nem megyek egyedül nyaralni, de nem hittem volna, hogy ez a 36 órás távollét Téged ennyire, ilyen alaptalanul és túlzottan felkavarna. Tegnap este első szavam volt, hogy még ilyen weekendre sem megyek többé egyedül, mert - bevallom férfiasan- rosszul éreztem magamat egyedül. Próba volt, nem sikerült, kész, nincs tovább, Nélküled egy lépést sem ezentúl, akárki, akármit mond.....

De kis csacsi vagy Szívem, ha azt írod, hogy az "emberek úgyis szeretnek házasságokat szétzúzni..." Nem bírom elrejteni mosolygásomat, hogy a Pufi, vagy a titkárnője, vagy Beregi, vagy Major azok, akik szét akarják zúzni az én házasságomat.... Ugye, Szívem, ezen most már Te is mosolyogsz? Pufi, mint aki "szétzúzza" a házasságokat?

Nagyon ideges lehetsz Drágám, belátom, csak az okát nem tudom. Csak túlidegességedre vezethetem vissza, hogy ezt a levelet megírtad nekem, mert sokkal, de sokkal inkább fájt nekem ez a levél, a Te csacsi gondolataid, mint Neked fájhatott az, hogy én lementem Boglárra - először és utoljára, amint ezt tegnap este mondtam.

Ami a "hülye" gondolataidat illeti - Te írtad ezt a jelzőt - ezt jó lesz kiverni a fejedből.

Értsd meg végre: sem hím, sem nőnemű élőlény nincs aki fontosabb lenne számomra, mint Te! Érted végre, Kisfiam? Véssd ezt a fejedbe!!!!!

De szeretnék valamit még megjegyezni: mi az, hogy "így lesz" az életünk? Mi az, hogy "nem érzem jól magamat otthon"? Hát mi vagyok én, kapcabetyár? Részegen járok haza éjszakánként? Nőkhöz járok, barátokhoz járok, iszom, kártyázom? Hol vagyok én, ha nem vagyok otthon? Nőknél, klubban vagy kávéházban? Vagy talán mégis dolgozom? Hogy egyszer 36 órára elmentem, ezért ilyen levelet kell írni, hogy "kár volt Gyuszit világrahozni?" Ha valaki harmadik személy elolvasta volna leveledet, megesküdött volna arra, hogy én szántszándékkal elhanyagollak Téged, a gyereket, nem adok háztartási pénzt, minden szabad percemet - mert ugye annyi van? - lump barátokkal töltöm, akik el akarnak választani Tőled......

Azt írod gondolkodjak a dolgokon? Min gondolkodjak? Hogy egyszer elmentem Boglárra weekendre és azonnal kijelentettem, hogy többé nem megyek egyedül? Ezért már azon kell gondolkodnom, hogy a feleségem seggberug és elhagy? Szép is lenne!

Nem, Drágám, nem gondolkodom a dolgon. Én nem is kaptam Tőled semmiféle levelet, igaz? Ebben maradunk. Gondolkodj Te a dolgon, hogy érdemes volt-e ilyen levelet írni? Imádsz, azt írod? Én is. Csak Téged, senki mást.

"Hülye gondolataidról írsz", melyeket ne vegyek fenyegetésnek. Nekem nem voltak hülye gondolataim, csak egyvalami jutott hirtelen eszembe és ezt azután igazán ne vedd fenyegetésnek, mert újból és újból írom: Senki más nem kell, csak te!!! - és ez a gondolat Anci házassága, akit azért hagyott ott a férje, mert elriasztotta tőle a barátait (a férfi barátait) soha egy pillanatig nem engedte meg a kikapcsolódást. Szóval figyelj ide, Te kis hülye, ismétlem, ez nem fenyegetőzés, mert én nem hagylak ott akkor sem, ha Te akarnád, érted? Csak vizsgáld más oldalról is a dolgokat, jó....?

Azt írod, hogy csinálhatnád a dolgot másképpen is? Miért? Mit akarsz tenni azért, mert én vettem magamnak azt a szörnyű merészséget és 36 órára egyedül hagytalak? Nőnél voltam? Megcsaltalak? Vagy azt hiszed, hogy meguntalak? Ha ilyen rémképeid vannak, Szívem, nem tudok mit tenni ellene. De, hogy rémképek, arról biztosíthatlak. Mást nem tudok mondani. Csak még egyet: szeretlek, nagyon szeretlek. P.

 

LEVÉL, KÉZÍRÁSSAL

 

1957. IX. 17. kedd reggel

Drága Szívem, csudát aludtam, minden orvosság nélkül. Az üdülő gyönyörű, belül minden fából, persze központi fűtés (fűtenek, mert kint 6 fok!) és állandó melegvíz. Ma reggelire kávé, amennyit akarsz, sok vaj, sonka és kenőmájas, kalács és kenyér. A dolog úgy néz ki, hogy a szalámit és kolbászt érintetlenül viszem haza. Édes pofa vagy, hogy megint "elrejtettél" holmikat, de nincs uszoda, viszont a nyári alsónadrágnak sem veszem sok hasznát. Tegnap Krakkóban megnéztük a várat, csodálatos és felbecsülhetetlen értékek! 10 x 8 méteres selyem-gobelin, 600 éves! 500 éves bútorok, Leonardo kép, többszázéves selyemperzsák 10-10 méteres nagyságban. A Várban csináltam pár felvételt, de nem hiszem, hogy sikerültek, mert szokatlan és "túljó" a gép. Mi újság? Tudnál írni?

 

Zakopane, Zyrhla Polen

A mellékelt néhány lapot dobd be. Pénzt még nem kaptunk, de kölcsönkaptam és vettem két plédet á 75.- Persze nem gyapjú, de a nők akik segítettek vásárolni, azt mondták, hogy Pesten 150.- forint. Remélem a szín és minta - nem mertem egyedül választani - tetszeni fog. Nem volt nagy választék. Két damaszt (?) törülközőt is vettem á 8.- - ez olcsó. Több pénzt már nem tudtak adni, drukkolok, mert sem a Ferenczy-féle pénz nem ért még ide és a 200.- zsebpénzről sincs szó még.

Gyuszi! Remélem megtartod ígéreted és nem szekírozod mamit, segítesz neki, jó vagy, eszel rendesen és nógatás nélkül tanulsz.

Csókollak Mamikám, meg mindenkit, akivel beszélsz. Képeslapért le kell mennem a városba, legközelebb küldök.

Péter

 

Nocsak, Fater – vigyorog Polgár –, ilyen nagy franc voltál? A paksaméta utolsó két levele annyira egyértelmű: magyarázkodás, műfölháborodás – csajozott az Apu, nem vitás, nem is keveset. Mégsem lett volna annyira naiv? Annyira tiszta? De igen, az volt, meg egy kicsit csalódott, egy kicsit megkeseredett: nem ilyen lovat akart. És bár Polgár jól tudja: a "ló" – az bizony ő maga és anyja, de mégis: örül, hogy apjának akadt valami öröme, egy-két nő, esetleg több, na és?

Jól tetted, Apu, jól, nagyon jól, megérdemelted.