Drrr-drrr-drrr.
A telefon. Hajnali 10 órakor
Polgárnak a 10 óra - hajnal, hosszú volt az éjszaka. Miért nem veszi már föl valaki? Másnapos agyába lassan jut el, hogy nyilván senki sincs itthon rajta kívül. Elbotorkál a készülékig:
– Tessék, Polgár!
– A monitorozót kérem.
– Kézcsókom, asszonyom, valószínűleg rossz számot hívott, itt nincs monitorozó.
– Miért hívtam volna rossz számot? Ez nem az xy-szám?
– Nem, asszonyom, téves.
– Hát akkor ez milyen szám?
– Az teljesen mindegy, asszonyom, hiszen nem az, amit ön hívott.
– Akkor ott nincs monitorozó?
– Nincs, asszonyom, ez magánlakás.
– Kinek a lakása?
– Ez is teljesen mindegy, úgy vélem. Mindenesetre itt nincs monitorozó.
– Elnézést…
– Kérem.
***
Drrr-drrr-drrr.
– Tessék, Polgár!
– A monitorozót kérem.
– Ez ismét mellé ment, asszonyom, egyébiránt kézcsókom, ez magánlakás.
– Én az xy-t hívtam!!!
– Az előbb is, de ez nem az.
– Akkor mi?!
– Ismétlem, téves…
***
Drrr-drrr-drrr.
– Tessék, Polgár!
– Már megint maga?!?!
– Hát, ezen a számon többnyire én vagyok.
– Akkor mért veszi föl a kagylót?!?!
– Kérem, asszonyom, ne kiabáljon, a kérdését egyébiránt nem értem. Fölveszem, mert csöngött. Valószínűleg a vonalakkal van valami hiba, úgyhogy azt javaslom: ha ismét hívja ezt a számot, és itt csörög nálam, nem veszem föl.
– Hogyhogy nem veszi föl?!
– Hogy önnek ne kelljen fizetni az ismét téves hívásért.
– Maga csak ne spóroljon nekem, de ne vegye föl, ha ismét csörgök!
– Ebben maradunk, asszo…
***
Drrr-drrr-drrr-drrr-drrr-drrr - - - -
***
Drrrr-drrrr-drrr.
– Tessék, Polgár!
– Már megint te vagy?! Te szemét állat!
– Már megbocsásson…
– Ha te vagy, akkor az előbb miért nem vetted föl!?!
– Ááááááá!!!!
Polgár Gyula ekkor csapta földhöz a készüléket, a fekete bakelit nagy darabokban tört, drótok bukkantak elő, vörös-kék belek.
Ma ezer a telefon-szolgáltató; vezetékes, mobilos, a félrekapcsolások ritkák. Polgár Gyulának van cordless masinája, csak a kagylót kell vinnie ide-oda a másfélszobás panelben; mobiljával ugyanígy: két kis izével mozog a lakásban, állandó készenlétben – de minek? Hetekig nem csörög rá senki, nem akarnak tőle már semmit.
Pedig monitorozást is vállalna, bármit jelentsen az.
Hozzászólások
(ámbár hölgyhívásnak biztosan jobban örülnél)
azok a régi jó (hajnali) telefonok.... ezek szerint könnyen törtek.
Emlékszel a "Kiskakas úr" anekdotára/novellára??
Egy időben volt egy erőszakos úr, aki majd minden reggel valami nyomdát keresett rajtam és talán meggyőződése volt, hogy én vagyok a tökkelütött titkárnő, aki azt sem tudja, hol dolgozik. Egyik reggel köszönés nélkül hívott, de megismertem a hangját. Azt mondta: - adjon egy faxhangot, kedves! Rettenetest sikoltottam bele a fülébe és mondtam, ez itt az én faxhangom! Nem hívott többé.
Mostanában ha felveszem, direkt azt mondom bele, hogy "hallom". Hiába hasonlít, általában nem tudnak vele mit kezdeni.
Persze, ez mind azt mutatja, hogy nekem van bajom a telefonnal. Igen. Utálom. Gárdonyi mondásához igazodom: lyuk a lakásodon, ahol akárki, akármit, akármikor bekiabálhat. Bár még földhöz nem vágtam, de ilyen kitartó hülyével sem volt dolgom. :) Irásod élethű.
Annyira jó, hogy nem kell magyarázni (hogy ismered!!) Ugye???
Én csak rádióban hallottam - többször is. De ha háborúról, túlélésről beszélnek - nagyon sokszor - ez ugrik be. Nagyon szép novella.
Másik kellemes ügy , amikor egy ügyvédi iroda leterheltsége esetében hozzánk futott be a vonal. Az úgy egy teljes estés program volt. Ezek gyakori örömök voltak.
Átéltem a belváros átépítését, többször inkább elmentem az ügyfelekhez, mert az gyorsabb volt mint a telefon.
DE Ti nem tudjátok, hogy voltak akik TUDTAK TELEFONÁLNI. Volt egy nagyon kedves kolléganőm. Ő tudott. Ha már minden kötél szakadt, megkértem, hogy hívja fel akit kell. Ő kapott vonalat, kicsengett a telefon és ott volt akit kerestünk. Ez csodaszámba ment. Ez csak egyszer nem sikerült bűvös kezeinek, de akkor öt perc múlva belépett az ajtón a hívott fél. Hát így kell telefonálni. Ma már persze ez nem kunszt.
2009. 04. 26. 9:47
"kis turbékoló vadgalambok jól elhajtják (-az anyájába-) mert megérdemli
Nekem ne kritizáljon senki olyat akit én ITT kedvelek, megszoktam, szeretek.... és csúnyát se mondjanak rájuk, mert már érzem annyira közösséginek magam (itt) hogy "beszóljak".
Na de,hogy belepofázzon vakaki, az mindennek a teteje.
Továbbá nem tartom etikusnak, hogy egy blogger bárkinek a blogjáról kritikát írjon, annak megkérdezése és beleegyezése nélkül.
A blogozás bensőséges dolog... miért kellene kritizálni ?
nem kellesz nekünk, stimmt?
miből gondolod, hogy jogod van minket mint állatkerti állatokat felülről és kívülről szemlélve tanulmányozni?
frankón érdekel: al capone, miért nem mész a picsába?
DE TÉNYLEG ...... húzzmárel!!!!!"
Hölgyeim, Uraim!
Fentieket ti írtátok. Kissé értetlenkedve olvastam őket.
Aki valamilyen "alkotással" ´-- legyen az vers, festmény, kerámiakorsó, bilifül, blog, bármi -- a nyilvánosság elé lép, számítson arra, hogy művét a nyilvánosság megítéli, elbírálja, stb. Ez a bírálat is ezer formát ölthet: az adott alkotást nem veszik meg, láttán földerülnek, hallatán elkeserednek, stb.
A nyilvánosság már csak ilyen: reagál a neki szánt bármire.
Meghökkentett, hogy néhányótok, köztük sok kedves ismerősöm, mintha elfeledkezett volna olyan fogalmakról, mint demokrácia, szólás- és véleményszabads ág -- ilyesmik. Kétségbe vonni bárki jogát, hogy nyilvánosságra hozott (jelen esetben) írásomat véleményezze, tehát arról (meglehet: ostoba, nagyképű, ledorongoló,stb .) kritikát írjon? Barátaim, ez nonszensz (hogy finom legyek)!
A "Blogkritikust" lehet nem szeretni, agyagba döngölni. Lehet nyilvánosságnak szánt produktumát ízekre szedni (megérdemli amúgy, már pusztán azért, hogy egyenlőrét ír egyelőre helyett...).
De kvázi megtiltani neki, hogy kifejtse véleményét, sőt, ezért "elkergetni" -- ez elborzaszt.
Voltaire, ugye azt mondta: "Nem értek egyet nézeteivel, de mindent megteszek, hogy kifejthesse azokat." Ennek megfelelően szegtem meg fogadalmamat, miszerint nem kommentelek.-GRATULÁLOK,EZ JÓ.TELE VAGY IGAZSÁGGAL ÉS NEM PIMASZSÁGGAL.PERSZE GIGI NEM ÉRTETTE GONDOLATAID,MER T A NAGY SZÓLÁSSZABADSÁG BAN,DEMOKRÁCIÁB AN SZÉPEN Ő IS KITESSÉKELT ENGEM VÉGLEG.SOKAK ÖRÖMÉRE.
Én nem , vagy csak én vagyok tájékozatlan?
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.