De mi a tér?

Az még az ősködből (másfél-kétévesen, a zárt babakocsiból) dereng, hogy mi is az az utca: hát a Kresz, a Balzac, a Csanády; kétoldalt házak, járdák, középen kockaköves út. Magától értetődő, hétköznapi. De mi a tér? Az a kis izé az Élmunkás híd előtt nem lehet, az csak a Csanády folytatása. A Szent István park meg Park, az se tér. Apu szerint az valami tágas, lapos, üres, nagy placc. Anyu erre (kontrából? szemléltetésként?) eltolta Polgár Gyulát a Marx térre, nesze neked.

Na most ez mitől különbözik az utcától? Itt is mindenhol házak (még áll a Westend, nem a bevásárló központ, hanem a kupleráj, szemben az Ilkovics), itt is járdák, kockakő. Jó, zörögnek a villamosok, de azokat látni a Csanádyból is: a tizenkettest, a tizennégyest, a hármast, az ötvenötöst, a harminchármast. Meg vannak buszok, azokban sincs semmi etvasz, a tizenötöst gyakran keresztezték a Parkba menet. Meg több a lovas- és motoros kocsi, meg az ember, de éppen ezért ez is csak egy nagy utca, hol itt a tágas, üres placc?

A Madách tér ugyanez pepitában. A Petőfi Sándor utcai óvodából hazafelé ide slattyogtak a negyvenheteshez, negyvenkilenceshez; erre is buszok, tömeg, tér nuku. No meg egy épület (állítólag pöpec, Polgár sok évvel később: - Tényleg az), a kínok háza, a rendelő. Idehozták Polgárt megannyi térd-, könyök-, stbglazúr kezelésére, bekötésére, olykor kar-láb röntgenezésére.

No talán majd a Móricz Zsigmond! Ami ráadásul különlegesség, hiszen kör! Ennek megfelelően Polgár egy nagy, üres kört vizionált, benne tehenek meg Mehemet, mert ugye Móricz Zsigmond a tehenes és Polgár sem látott még olyan állatot: azonosult a törökkel. Megint pofára esett. Jó, az épületek olyan hajlottak (Apu: - Íveltek!) , és ahogy ott állnak tényleg valami körfélét formáznak, de hát villamoscsikorgásos, buszkipufogós az egész és még az emberek sem körbe járnak, de össze-vissza, át-keresztbe.

Mindezt pár perc alatt kellett fölmérnie, hiszen ez csak átmeneti állomás volt, Budaörsre menet, T. Jankóékhoz; Apuék ismerősei, két, Polgár-korabeli gyerek és hát, meg főleg: az egy falu! És falut éppúgy nem látott még Polgár, mint tehenet vagy gilt teret. Apu ugyan azt mondta a buszablakból mutatva, hogy az is tér, ahol valami katona szobra állt, a történetét is elmesélte, amiből Polgár csak annyit fogott föl, hogy azt a katonát lelőtték, de mi a frászkarika lehet a parlamenter? Ám a falu! Az kasa volt! T. Jankóék háza hatalmas kapuval indult, egykor szekerek jártak rajta ki-be, belül pedig pince, valódi, boros - Polgár orrában most, fél évszázad után is ott a szag. És klafák voltak a T. gyerekek is - később eltűntek, majd az iwiven találták meg Polgárt, aki ennek kivételesen megörült, szívesen találkozott is volna velük - valamiért hamvába holt az egész.

Nagyjából ez idő tájt robogtak át vasárnaponként a Moszkva téren Anyuval, látogatóba Tónika szüleihez. Rohantak a hatos végállomásától az ötvenhatoséig, mindig rohantak; a villamos állandóan tömött volt és persze ez a tér sem tér : tuják, buszok, embermassza. Őspesti lévén később is ritkán járt errefelé, sokáig nem azonosította, hogy a Kalef = Moszkva tér; Budán még ma is gyakran eltéved: hiába, a lét, a hollét határozza meg a térképtudatot.

Olykor, óvodába menet, ha még volt idejük, játszásiból fönnmaradtak a tizentös buszon Anyuval a Boráros térig - Anyunak ingyen bérlet, Polgár óvodás korú -; hát az baromi ronda volt, de legalább valamelyet különbözött a többitől: egyik oldalán nem házak, hanem a Duna, a drága Duna. Később szenzációturista lett: amikor a HÉV kitört a térre, aranyapám! Azt meg kell nézni! Szörnyű, egyszersmind borzongatóan izgalmas látvány volt, nem feledhető.

Már alsós volt, amikor először látott igazi teret, ez úgy ötvenháromban lehetett, már troli járt arra, a hetvenes, amely számozását annak köszönhette, hogy Sztálin generalisszimusz, másodállásban isten, a hetvenedik születésnapján ajándékozott Budapestnek pár ilyen csudajárművet: villamos, ami gumikerekeken jár, tehát busz. A valódi tér pedig a Dózsa György tér-Felvonulási út, franc se tudja milyen nevű izé volt. Na igen, ez már hasonlít! Nagy is, lapos is, némi forgalom csak a szélein,a másodállású Isten szobra a közepén meg kifejezetten jól állt - lebontották, talapzatát is: most lehetne igazán tér, de most már megint nem az: gigantikus autóparkoló.

Polgár járt pár helyen a világban, keresett tereket, olyan elképzelései szerint valót, Moszkvában talált egyet: a Vöröset. Mondják, ilyesmi a pekingi Tihe-nan-men is - azt már Polgár Gyula a büdös életben nem látja. Térnek maradt neki a két paneltömb közti plázs? autótelep: csenevész fák, elvétve fűcsomók, szemét rengeteg, kutyaszar még több - ó, hogy rogyna rá az ég!

Az legalább téres: tág, végtelen, üres.

    Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!